Kedves látogatók

Mi mindenkinek örülünk, aki csak erre jár - Pázmány Informatikás fiatal profok, erre vetődő és itt élő magyarok, ránk lehet számítani, csapot-papot ott hagyva átvedlünk házigazdákká és idegenvezetőkké. Azonban az az igazi mégis, ha az otthoni barátaink látogatnak meg minket. Ezért különleges ebben a félévben, hogy itt volt Tamás - mentálhigiénés okokból követelni fogom, hogy a Nanovic minden félévben fogadjon egyet az otthoni kollégáim közül - és az elmúlt hónapban olyan szerencsénk volt, hogy kétszer nagyon kedves, otthoni látogatók jártak erre. 

Először Gyuri régi professzoráékat láthattuk vendégül, többek között mi is, akik, a blog régi olvasói erre talán emlékeznek, 2007-ben az én szomszédjaim is voltak, és Kingával igen sok vidám órát töltöttünk a társaságukban. Vicces módon az egyik közös beszédtémáink között is prominensen szerepeltek Gyurival, anno, mikor először találkoztunk Szeidl Ádám szilveszteri buliján, úgyhogy azon kívül, hogy mind a ketten nagyon szeretjük őket, egészen különleges helyet kaptak a mi kis történetünkben is. Úgyhogy nagyon nagy volt az örömünk, hogy mi is vendégül láthattuk őket. Professzor úr anno úttörő módon alakított ki élő munkakapcsolatot a Notre Dame-mal, és neki köszönhető, hogy Gyuri itt csinálta a PhD-jét. Kis asztalunkat több generációnyi Csurgay tanítvány vette körül - Gyuri ugye már associate professorként, Edit és Gergő posztdokokként, Ádám pedig PhD-hallgatóként. Egészen különleges délután volt, de persze olyan mamlasz vagyok, hogy a nagy házaiasszonykodásban fotózni meg elfeledtem. :((

November végére aztán jutott még egy különleges látogatás - Gyuri gimnázium óta egyik legjobb barátja, Péter "ugrott el" hozzánk Kansasből, ahol üzleti úton járt. Nagyon megörültünk neki, és megrendszabályoztuk Amerikát is, hogy a legjobb oldalát mutassa Péternek, hogy aztán mindannyiotokat arra buzdítson majd, hogy kövessétek a példáját, és gyertek ki hozzánk! Először elvittük a Hofbräuhaus-ba, egy kis autentikus élményért :),

majd Gyurival bejárták Three Oaks-ot, a Michigan-tó partját, a campust és még Al Capone kocsmájába is elmentek egy italra. Este finom steak-et főztünk, és Gyuri sörét kortyolgattuk, aztán nekivágtunk Chicagonak. Sajnos az időjárás elég cudar volt, komoly mínuszokkal, de tök jó szállást találtunk, és jó sok dolgot meg tudtunk nézni. 

Ez a gyönyörű Rookery Building belülről

Gyuri + Péter

Ez pedig a Palmer Hilton Hotel karácsonyi pompában.

Nagy kedvencünk a Carson-Pirie and Scott Building,

És természetesen a Chicago Cultural Center

They are beautiful :)

Egy kis modern művészet útközben

Itt pedig egy ritka felvétel arról, hogy néznek ki a felhőkarcolók belülről.

Aztán felmásztunk a John Hancock Towerbe, és néztük,

hogyan borul karácsonyi fénybe a város. 

Végül még a tópartra is lementünk, de ott kockára fagytunk, úgyhogy gyorsan elszaladtunk az Exchequerbe, és igazi chicagoi módon egy deep dish pizzával koronáztuk meg a napot. Másnap, az immár hagyományos Corner Bakery-ben elköltött reggeli után még az Art Institute impresszionistáira is maradt időnk. Igen fájó szívvel vettünk a reptéren búcsút Pétertől, de remélem, azóta már elmesélte mindenkinek, milyen jó minálunk, és mind megvettétek a repjegyeteket. Ha nem, akkor chop-chop, expedia-ra fel, mi várunk Titeket! :)

Ez a chicagoi Lights Festival-on készült rólunk :)