Christmas countdown #4 - zokni hóember

Ez igazából sztorimesélős és dekorálós post is egyben. Ugyanis az van, hogy nem adtam még mindig fel azt az álmom, hogy itt is ismerkedjek emberekkel, ezért eljárok a rémisztő nevű, ámde igazából elég jópofa Ladies of the Notre Dame találkozóira is néha, meg most elmentem egy MOPS Meeting-re is, ahol kisgyerekes/otthon levő anyukák találkoznak, és beszélgetnek mindenféléről. Itt is mindenki nagyon kedves volt, és majd még biztos elmegyek megint, de ilyen helyzetekben érzem igazán azt, hogy: a. nem nagyon megy nekem az otthonülő feleség szerep, b. hihetetlen, hogy mennyire mások az én intimitás szintjeim, mint az átlag megismert nőké itt. 

Mindkét fent említett szervezet vallásos is (az LND a Notre Dame miatt, a MOPS meg multidenominális, de templomokban találkozik), és az ott gyakorolt vallási elemek az itteni evangelical, új protestáns egyházok gyakorlatát követik, amik nekem mindig egy kicsit soknak, hangosnak, kifelé beszélősnek, stb. tűnnek - de lehet, hogy majd megszokom. Amit viszont nehezebb megszoknom, az az ilyen találkozókon a megbeszélt dolgok intimitási szintjeinek váltakozása, illetve az egymás felé való nyitottság (vagy annak mutatása), és ennek a hiányának ingadozása. Mondok egy példát: az egyik pillanatban még egy velem korú nő arról beszél, hogy mennyire bántja, hogy a férje megveri a lányukat, ami már magában valami olyan, amitől zavarba jövök, mert akkor láttam az illetőt először az életemben, ezért én próbálok nem beleszólni a társalgásba, de mindenki más együttérző kérdéseket tesz fel, és hümmög meg bólogat, majd egyszer csak, a beszélgetés közepén szól a csoportvezető, hogy jaj, kifutottunk az időből, gyorsan szaladjunk át a másik három kérdésen, amiről beszélnünk kéne. Az előző nő még sírdogál, de a többiek szemrebbenés nélkül áttérnek a cookie-csere megszervezésének problémáira, én meg csak kapkodom a fejem. Ez egy kiragadott példa, de nagyon sok ilyet tudnék sorolni. 

Szóval, lehet, hogy nem ezekről a találkozókról lesznek az amerikai barátaim :) A szomorú dolog viszont az, hogy a finn barátnőm, akit tényleg kedvelek, december végén hazamegy, mert a férje nem kapta meg az ösztöndíj-hosszabbítást. Úgyhogy nem marad más hátra, kedves otthoni barátaim, Nektek kell mind kijönnötök hozzám - chop, chop, tessék csomagolni, és lefoglalni a repjegyeket!!!!! 

És most a napi karácsonyi dekor-ötletről: ezt a MOPS-találkozón csináltuk, de találtam itthon Gyuri zoknis fiókjában még négy felhasználható zoknit,  úgyhogy ma délután a kis hóemberem kap majd társaságot :) 

Úgy készül, hogy az ember kitöm egy kifordított, lehetőleg frottír belsejű zoknit rizzsel, elkötözi a megfelelő helyeken, a levágott zokniszárból sapkát csinál, megrajzolja a hóember arcát, esetleg gombokat is varr rá (én ezt is rajzoltam), meg egy sálat - és gyönyörködik a hóemberében.

Ugye milyen cuki? 

Hóember update: Délután volt egy kedves kiskorú látogatóm, aki úgy összebarátkozott a hóemberrel, hogy haza is vitte :) Úgyhogy holnap MUSZÁJ lesz csinálnom még néhányat :))) Hurrá!