Szakmai számvetés

Az utolsó idei cikkel bajlódom, és gondoltam, már csak azért is, hogy ne érezzem magam teljesen a tudományból kivetett páriának, leírom, mit is csináltam ebben az évben. Azaz ezt a post-ot nyugodtan át lehet ugrani :)
1. Januárban kijavítottam, és elküldtem végleges változatában azt a cikket Brecht és Marovitz Szeget szeggel átiratairól, amit idestova két és fél éve itt írtam, első látogatásomkor Gyurinál, és ami elvileg a Palgrave Spinoff sorozatában jelenne meg, de azóta se hallottam semmit felőle. Szerintetek mi az az idő, ami után lehetne a szerkesztőket indiszkrét kérdésekkel bombázni? - pl. hogy akkor most mi van?
2. Februárban  rendbe szedtem és elküldtem a Ruttkay emlékkonferencián elmondott előadásomat, ami kb. a folgeres három hónapom összefoglalása, és ami több dologra döbbentett rá: a. hogy belőlem már valószínűleg sosem lesz 19. századi angol színháztörténettel foglalkozó tudós, mert bárhova nyúltam, annyi új dolog került elő, hogy egy élet nem lenne elég ezeknek mind utána nézni. b. De, hogy a burleszkekkel foglalkozni kellene tovább is. (de erről még írok)
3. A márciusom Major Tamással telt - hihetetlen jó volt mindent, amivel nem foglalkoztam évek óta újra felvenni, megforgatni a fejemben, átgondolni, és megírni. Jó volt látni, milyen sokat számított a két év a Károlis színháztöri MA-n, hogy mennyire máshogy állok dolgokhoz, stb. A munka végeredménye a szakdolgozatom lett, ami most decemberben, ha minden jól megy, meg is jelenik a Theatron 2013/1-es számában, Major Tamás Shakespeare rendezései címmel, és ami, remélhetőleg, a váza lesz majd egy magyar nyelvű könyvnek, amit mindenképpen meg szeretnék írni.
4. A nyarat azzal töltöttem, hogy trombózist kaptam, és nem mentem el Montpellier-be a konferenciára, amiért hazautaztam, de megírtam oda a cikkem, és reflektáltam másokéra, ahogy kell - most ezt a konferencia-szösszenetet írom át a Romanian Shakespeare Journal 2014-es számába.
5. A szeptember második fele és az október az anno Murcia-ban évekkel ezelőtt elmondott előadásom cikké formálásával telt, ami a színházi kritika és a cenzúra kapcsolatát feszegette, példaként a Katona 1983-as Ahogy tetszik-jét használva.
6. Aztán novemberben megírtam egy cikket a francia Shakespeare en Devenir nevű folyóirat számára, az 1981-es Nemzeti-s Rómeó és Júlia kapcsán arról, hogy hogyan lehet a mitikus előadások narratív hálóján áttörni.
7. Végül, de nem utolsó sorban, kitaláltam egy tök jó habilitációs témát, amiből majd meglátjuk, mi sül ki, elkezdtem olvasni hozzá, de egyelőre csak az alapgondolat fogalmazódik a fejemben: a mai Shakespeare-burleszkekről szólna a munka, és arról, hogy milyen társadalmi, kulturális pozíciót foglalnak el ezek a darabok (amik egyébként tényleg léteznek továbbra is) a 21. századi repertoárokban. De ez még igencsak a jövő zenéje, most egy ideig kevesebbet fogok színháztörténeti munkákat olvasni, az a tervem.
8. Azért egy dolog hátha még belefér, mondjuk januárban -sajnos a nagy párizsi jövő évi konferenciára nem fogok tudni elmenni, lemondtam a jelentkezésem, de az egyik olyan szeminárium szervezőivel , amiben elvileg benne voltam, már egy ideje beszélgetünk egy kötetről, amibe beleillene az én odaígért írásom is - ha időm engedi, esetleg azt megírom még (bár itt a barátaim röhögőgörcsöt szoktak kapni, hogy hát persze...)
Hát, ennyi - ahhoz képest, hogy idén nem tanítottam három helyen heti 32 órában, ahogy szoktam, ez nem sok, de azért legalább nemcsak lógattam a lábam. Ami viszont cudarul hiányzik, az két dolog: az egyik a tanítás - az állandó visszacsatolás, a beszélt szöveg, a diákok inputja, meg minden, ami vele jár - a Pázmány, a kollégák, a kávék meg a a közös ebédek, a sok vihogás a 129-es teremben, stb. - a másik pedig a konferenciák: az, hogy találkozzam a barátaimmal, és megbeszéljük, hogy min gondolkodunk mostanság, és hogy mi történt velünk az elmúlt évben, és hol fogunk újra találkozni majd jövőre... De sebaj, mindent nem lehet :))
Majd eljönnek ezek  dolgok megint, most inkább megyek, és rendes háziasszonyként elmosogatok. Szép napot mindenkinek!