The Rocky Mountains National Park

Denveri kirándulásunk megkoronázásaként két napra elmentünk a Sziklás-hegységbe túrázni. Gyuri Petőfi Sándor szöges ellentéte, börtönéből szabadul sas lelke, ha maga mögött hagyja az indiana-i síkságot, és végre hegyek közé kerül, úgyhogy igazán fel volt villanyozva, de igazából mind a négyünknek (jött velünk Gyuri két müncheni kollégája, Stefan és Irina is) meglepetés volt, hogy a Rocky Mountains National Park mennyire lélegzetelállítóan gyönyörű. ITT vannak a képek, nézegessétek őket, és közben mesélek.

Az út a parkhoz elég felkavaró volt - ugyanis szeptemberben hatalmas árvíz öntötte el a Sziklás-hegység alsóbb területein lévő falvakat, és, bár nagy erőkkel teszik rendbe az elsodort utakat és házakat, azért a pusztítás nyomait mindenütt ott láttuk: elsodort autók, tetők, összeomlott házak, és rengeteg ázalag szemét szegélyezte az út két oldalát. Ez már csak ilyen petőfis post lesz, de tényleg, mint a Tiszában - a fene se gondolta volna az út mellett éppen csak csörgedező csermelyről, hogy pár hónapja egész településeket sodort magával, és emberéleteket oltott ki. Estes Park, ami csupa kis üzletből áll, és kizárólag a turistákból él már nagyjából lábra állt ugyan, de azért a károkat még egy idő lesz helyre tenni.

A Park maga viszont teljes pompájában fogadott minket: hétágra sütött a nap, és csak itt-ott voltak hófoltok az úton. Miután a ranger kiokosított minket, nekivágtunk a Deer Mountain-nek, ami a térkép szerint mindössze 300 méter szintkülönbséget jelentett, csak a térkép nem mutatta, hogy először fel ennyi, majd le 200, és fel háromszáz, úgyhogy elég rendes kis túra kerekedett ki a végére a dologból. Láttunk útközben mindenféle vicces fejű madarakat, északi, amerikai és csíkos mókusokat, egy domboldalon meg is ebédeltünk, és úgy általában nagyon jól éreztük magunkat.
Hogy a nap a "deer" jegyében is fejeződjön be, a hegyről lejövet összefutottunk egy vapiti csordával, akik békésen vacsoráztak a mezőn. Az egyik helyi néni szerint télen lemerészkednek a faluba is, és a McDonald'snál várnak a sorukra egy kis maradékért.
Éjszakára egy nagyon vicces helyen találtunk szállást, egy kis faházban a folyó mellett, ahol a kertben nyuszikák ugráltak, odabent pedig minden tengerész stílusban volt berendezve. Sajnos nem csináltam képeket, de higgyétek el, még a Titanicról is volt egy "eredeti" mentőöv a kandallópárkányon.
Másnap visszatértünk a Parkba, és a Gyuri nagy szomorúságára nem Beer, hanem Bear Lake körül sétáltunk egyet a havas téli tájban, aztán még Nymph Lake-et is megnéztük, majd fájó szívvel búcsúztunk a Sziklás-hegységtől, és visszaautóztunk a Denveri Reptérre.
Olyan jó volt ez a tíz napos Colorado-i kirándulás, azóta is arról beszélgetünk, hogy mikor megyünk majd vissza. Én pedig különösen büszke vagyok magamra, amiért majd' hét hónapos terhesként még hegyet másztam a Sziklás-hegységben :)