Egy kis ízelítő...

... az amerikai bürokrácia világából:
Ma délután vissaztértem a Social Security Office-ba, ami mellett, míg ott voltunk, fényes nappal, a város közepén, kiégett egy ház, többen nézték (nem vicc), és megkérdeztem, mégis hol késik a social security number-öm. A kislány a pult mögött elsétált, megnézte, aztán újra, valahol máshol, majd sajnálkozva kijelentette, hogy fogalma nincs, de a helyzet az, hogy el vannak maradva. Mondtam neki, hogy jól van, de én összesen öt hónapig leszek itt, két hónapja nem kaptam fizetést miattuk, úgyhogy mi lenne, ha csipkednék magukat. Mire sopánkodott egy sort, ráírta az adatlapomra, hogy sürgős, négy hónap múlva elmegy!, majd áthajolt a pulton, és rémült képpel azt suttogta: "De tudja, a központban nagyon mérgesek, ha felhívjuk őket. Kiabálni fognak." Barátságosan mosolyogtam rá, miközben megmarkoltam (nem a nyakát a vékony résznél, csak a pultot, levezetésképpen:), és megkértem, azért az én kedvemért, mégis, ha lehet, viselje már el ezt a kis kellemetlenséget. Megígérte.Terrific.

This special post...

...is solely dedicated to one of my dearest friends, also one of the cleverest guys I know, a rising Shakespearean, and the future fame of Columbia University!

Congratulations, Thrasher, you rock!!!!

A vasárnapi...

... kávém oldalán David Shore, kedvenc TV sorozatom megalkotója, és producere azon sopánkodik, hogy az emberek nem olvasnak eleget. Ha! Ez csak azért van, mert még nem találkozott velem (vagy a barátaimmal, for that matter :)). Hogy egy klasszikust idézzek: Te, és ww. mit dolgozik? Nem tudom, de egy csomót olvas... :)
Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek innen, az Északi sarkról!

Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén...

... gondoltam, elszaladtam a Könyvtárba, és kivettem a Varázshegyet - feltünő hasonlatosságokat vélek ugyanis felfedezni jelen helyzetem, és a regény között, haha... :) Mellette, szofi ajánlására a Három ember a hóban vár rám... Úgyhogy jól el vagyok látva a hosszú téli estékre, bár remélem, nem lesz már sok...

Ó, jöjj el már te szellős március!

Szegény Radnóti,

biztos nem ilyennek gondolta...

Mai pillanatfelvételek a márciusi "szellőről",
és mindarról, ami benne kavarog...

*****

Szerencsére persze nem muszáj odakint bóklászni, lehet luxuséttermekben is ücsörögni, ahol pincérek hada lesi az ember kívánságát, és garantált a 72 Fahrenheit. Íme, az Intézet egy asztal körül, ma, délben, mikor megünnepeltük Eleanort:

(az óramutató járásával megegyezően: Eleanor, ww., Kristine, Anna, Michele, Jim, Kathleen, Sharon)

Check this out :)

Now it's official!
(click here to see)

(élőben nem vagyok ilyen kancsal, ugye? brühühü...)

(többen kérdezték, íme a válasz: a szöveg, ami a képem alatt van nem tőlem származik!!!! :)

Water, water everywhere...

Itt nem lacafacázik az időjárás - ha hideg van, az mínusz húsz, ha esik a hó, az negyven centi. Tegnap este óta zuhog az eső, de megállás nélkül, és, mintha dézsából öntenék...Remélem, ha egyszer eljön a nyár, az is ilyen durva lesz...

Olyan vagyok, mint...

...a Nagy Levin - az jobban fáj, ha rossz színházat látok, mintha nem mehetek színházba egyáltalán... A husikaujjú, hordótestú Hamlet bácsi után tegnap megnézhettem a helyi színi iskolások előadásában az Egérfogót - nem volt olyan rossz, hogy a falat kapartam volna, de valamelyik okos vocal coach azt tanácsolta a diákoknak, hogy, mivel a darab Angliában játszódik, beszéljenek angol akcentussal. Ettől mindegyik olyan lett, mintha valami angolokat gúnyoló vicclapból lépett volna elő, fennhangon sivitoztak, vagy fél óráig nyújtották a szóvégi schwa-kat... brrrr....Az egyedüli (színészi értelemben) jó csávóról persze a végén kiderült, hogy ő igazi színész, Chicagoban... No, mert igen, hiszen itt van Chicago, a színházváros, egy ugrásnyira - de oda nem tudok bejutni, mert bár már március van, még egy fillér ösztöndíjat nem kaptam. A végén tényleg olyan leszek, mint a Nagy Levin - kitörök a Szanatóriumból, kirabolok egy helyi Szupermarketet, és Chicagoban egy színház nézőterén várom, hogy elvigyen a rendőrség! :) Na jó, nem, de, ha a saját Erasmus diákom lennék, már ötvenszer telefonáltam volna magamnak, felháborodottan üvöltözve a telefon másik végén, hogy kérem, hol a pénzem...grrrr...

Ma valamikor éjszaka és...

...holnap reggel között, a nemlétező 29-én egy nagyon kedves Barátom egy évvel megint öregebb lesz. Így hát:

Nagyon boldog születésnapot kívánok, kedves Szmörty,
erjednicska, Pompom, Picur, a fogatlan oroszlán,
a sok szinkronizálásra váró macska,
illetve a horizontális gyík nevében is!!!

Mivel kb. végtelen időm van,

...és az élelmiszer relative olcsó, egészen meglepően jó dolgokat főzök magamnak...általában - mert azért mindig becsúszik valami gikszer, a spenótom múlt héten a WC-ben landolt - de általában ehető, ami kikerül a kezem közül. Tegnap azért még magamat is felülmúltam, el kell dicsekednem vele, ezért ez a "jó ebédhez szól a nóta" post: organikus durumlisztből készült, szuperegeszséges tésztámhoz fokhagymás, citromos, brokkolis mártást csináltam, és a végén beledobtam néhány shrimpset is... Mindenkinek csak ajanlani tudom, ez volt a legjobb, amit jó ideje ettem...

Azért néha durván melléfogok - a boltban a múlt héten vettem egy üveg csemegeuborkát - legalábbis én azt hittem - a cimkéjén az áll: sweet gherkins. Gondoltam, as opposed to spicy = csemege....denkst da, aztán otthon a meglepetés: aaaaaah - uborkák, cukorszirupban, valami borzalmas! Egyelőre a hűtőmben várja, hogy valaki kóbor látogató magával vigye, de a napjai meg vannak számlálva...Ha valakinek gusztusa támadna rá, csak szóljon, az övé lehet! :)

Chicago - először

Bár a hónap leghidegebb napját sikerült kifognunk,

ezért sokfelé nem jártunk,

de legalább beleszagoltunk

Chicago-ba,

voltunk Múzeumban,

ettünk deep dish pizza-t,

küzdöttünk a széllel,

és jó volt, jó volt!

Csak néhány snapshot,

kedvcsinálónak,

nagyon tetszett,
úgyhogy nemsokára (feltéve, hogy egyszer csak jobb idő lesz) majd hallatok felőle megint.

The image of that horror (King Lear, V, 3, 3443) :)

Ma délidőben Michele-vel azon poénkodtunk, hogy megpróbáltuk a címük alapján kitalálni, miről szólnak a helyi moziban az elkövetkezendő napokban bemutatandó filmek.

WW: Yoyes, spanyol film.
M: Árvalány elmegy baszk szeparatistának, első bevetésekor meg kell ölnie a saját, elveszettnek hitt testvérét, és egy csomó ártatlan birkát. Tzameti 13, francia film.
WW: Francia pék feltalálja kisfia számára a gluténmentes fánkot, de hazafelé menet terrorista akcióba kerül, felrobban vele a híd, rajta két iskolabusz, benne kisfia, és egy zárdányi apáca. (megnéztem a neten, meg ennél is durvább...)

És így tovább...

Tudvalevő ugyanis, hogy a Brown Család Mozijában csak embertelenül realista, és istentelenül kegyetlen művészfilmeket mutatnak be. Értem én, hogy nincs pénzük Tom Cruise-ra, meg Hugh Grant-re, meg az összes olyan színészre, akiket a Tomi nem ismer (bocsi...:), de hol maradnak a vicces, meg irónikus, meg szatírikus művészfilmek? Valószínűleg az egész Brown család személyesen zárná be a mozit, ha egyszer észrevennék, hogy valaki elmosolyodik a nézőtéren. Mondjuk, erre most esély sincs, nekem állandóan csak a vészkijáratot keresi rémülten a tekintetem, és hangosan csikorgatom a fogamat kínomban...

Végül Michele-vel egy film mellett tettük le a voksunkat.

M: Andy Warhol élete, dokumentumfilm.
WW:Andy Warhol dies. (A.W. meghal.)
M: I can live with that. (Ezzel együtt tudok élni.)
Én is, hihi...

Délután kettő körül kisütött a nap,

...Michele azt kiáltotta át nekem a déli quad-on keresztül, hogy: WW, we defeated winter! (WW, legyőztük a telet!), és nem viccelek, tizenöt perc múlva forrónadrágos futó lányok lepték el a teret, mindenki hangosan nevetett, láblógatva ücsörgött a tegnap (!) még tíz centi hóval borított padokon, és tánclépésben ugrált a pocsolyák között. Egészen hat fok volt, hihetetlen!

A Könyvtár udvara a napsütésben.

Fák mögött a derengő lemenő nap.

Egy szemtelen duci mókuska a hazafelé úton.

A győzelem írásos bizonyítéka.

Itt ulok...

...egy hatalmas szelet cukormazas Mardi Gras sutivel, es egy oriaspohar caramel latte-val az Irodamban, soha rosszabb hushagyo keddet!...Mondjuk hust az eltelt egy honap (pontosan ma egy honap!) alatt csak egyszer ettem, ugyhogy azt nem lesz nehez elhagyni... Akkor talan a caramel latte-t kene, ami az egyeduli luxus, amit megengedek magamnak, de erre inkabb nem is gondolok...

Boldog szulinapot Pankanak!!!! (Aki persze mindig dolgozik, es nem olvassa ezt, de hatha:))

Ha minden terv szerint alakul, szombaton 7.40kor felszallok a vonatra, es Christine-nel, az Intezet ukran-amerikai kis kisegitojevel elmegyek Chicagoba!!!! Nagyon izgatott vagyok, most befejezem gyorsan a konyvet, amit olvasok, aztan irany a konyvesbolt, be kell szereznem egy utikonyvet, hurra, es juhej! Csak szoritsatok, hogy ne essen - a hideg mar nem zavar...

Vasárnap egy csomót tanultam...

...pl. azt, hogy, ha Hummer-ed van, ezt Victoria mesélte, akit a Navy szponzorál, és elég katonás egyéniség, akkor azt a buliból hazatérő fiúk levizelik, mert azért mindennek van határa. Ma hazafelé megszámoltam, a hozzám közeli parkolóban három Hummer áll. Mondtam, hogy és a többi nagy autóval mi van? Csupa óriás Dodge és Chevy és effélék... Erre Victoria megrántotta a vállát, és azt mondta, nobody gives a damn, olyanja mindenkinek lehet...

...vagy azt, hogy a Campus lakók don't socialize. Ezt már Eleanor mondta, aki itt tanít már egy ideje, de sosem bírta igazán megszeretni a helyet. Én viszont elég gyorsan megszerettem őt, ezért nagyon szomorú vagyok, hogy két hét múlva visszamegy Belfastba. Búcsuzóul, a vasárnapi közös kávé mellé két tanácsot adott: 1. Make yourself a busy schedule, because otherwise you'll be very homesick. 2. Do think about where you want to end up. Igyekszem megfogadni - mindkettőt...

Még egy breaking news innen a világ másik feléről: Ma reggel a hókotrók mellett (brrrr, töfff, bipp, bipp, bipp) a madarak ébresztettek, és boldogan tudatták velem, hogy öt fok van!!! És plusz!!!! Mókuskák rohangálnak mindenfelé, és délután elmegyek a tóhoz futni. Talán mégis egyszer vége lesz a télnek, keep fingers corssed!

Even when it sets...

The sun...

...does make a difference... (compare with pictures in post below)

Bár nagy, és csodás, és...

...nagyon jó, hogy van, a lakásomban egy dolgot nem szeretek - azt, hogy ráz. Nem tudom, miért, lehet, hogy maga a könnyűszerkezet az oka, de az tény, hogy valami nincs rendben vele - a konnektorok kétharmada nem működik, és, ha - mint ma, mikor a hóvihar rákényszerített - hosszabb időt töltök idehaza, én is úgy feltöltődöm, hogy az előbb kisütöttem az egeret (hihi). Az összes kapcsoló meglő, és a legdurvább, hogy a takaróm világít, ha leoltom a lámpát, de megmozdulok alatta... (Nem kell megijedni, erre azért találtam megoldást, de akkor is...) Állandóan az a jelenet jár a fejemben, mikor Ron Livingston a "Damn, it feels good to be a gangster" dallamára leszereli az irodaajtó kilincsét, de én még ezt sem tehetem meg, mert, hogy teljes eredményt érjek el, darabokra kéne szednem az egész lakást... grrrr...

Más: többen reklamálták, hogy sem a levelekben, sem itt nem esik szó arról, mit olvasok - nem tudtam, hogy bárkit érdekel, csak ezért nem, de íme: Ma elmélyültem a Sztanyiszlavszkij - Mejerhold párharcban, aztán a 400 éves európai Shakespeare-ben, elolvastam, mit mondtak 1966-ban a Szovjetunióban William bácsiról, végül felgöngyölítettem , a Hidegháború alatt milyen kulturális befolyásoló politikát folytatott a CIA. You're allowed to be amazed :)

Ez itt így szokás, so here you go!

Kedves Barátaim!
:)

Egész nap...

...esett a hó, kb. húsz (új) centi, és mivel egyfolytában fújja a szél, eltűntek az utak, csak hatalmas dűnék maradtak, húsz centi havat taposunk, amerre csak járunk - jobb, mint egy óra a lépcsőzőgépen, de egyébként szép is, mégha kellemetlen...alább néhány snapshot a helyi hóhelyzetről...