Olyan vagyok, mint...

...a Nagy Levin - az jobban fáj, ha rossz színházat látok, mintha nem mehetek színházba egyáltalán... A husikaujjú, hordótestú Hamlet bácsi után tegnap megnézhettem a helyi színi iskolások előadásában az Egérfogót - nem volt olyan rossz, hogy a falat kapartam volna, de valamelyik okos vocal coach azt tanácsolta a diákoknak, hogy, mivel a darab Angliában játszódik, beszéljenek angol akcentussal. Ettől mindegyik olyan lett, mintha valami angolokat gúnyoló vicclapból lépett volna elő, fennhangon sivitoztak, vagy fél óráig nyújtották a szóvégi schwa-kat... brrrr....Az egyedüli (színészi értelemben) jó csávóról persze a végén kiderült, hogy ő igazi színész, Chicagoban... No, mert igen, hiszen itt van Chicago, a színházváros, egy ugrásnyira - de oda nem tudok bejutni, mert bár már március van, még egy fillér ösztöndíjat nem kaptam. A végén tényleg olyan leszek, mint a Nagy Levin - kitörök a Szanatóriumból, kirabolok egy helyi Szupermarketet, és Chicagoban egy színház nézőterén várom, hogy elvigyen a rendőrség! :) Na jó, nem, de, ha a saját Erasmus diákom lennék, már ötvenszer telefonáltam volna magamnak, felháborodottan üvöltözve a telefon másik végén, hogy kérem, hol a pénzem...grrrr...