Bár nagy, és csodás, és...

...nagyon jó, hogy van, a lakásomban egy dolgot nem szeretek - azt, hogy ráz. Nem tudom, miért, lehet, hogy maga a könnyűszerkezet az oka, de az tény, hogy valami nincs rendben vele - a konnektorok kétharmada nem működik, és, ha - mint ma, mikor a hóvihar rákényszerített - hosszabb időt töltök idehaza, én is úgy feltöltődöm, hogy az előbb kisütöttem az egeret (hihi). Az összes kapcsoló meglő, és a legdurvább, hogy a takaróm világít, ha leoltom a lámpát, de megmozdulok alatta... (Nem kell megijedni, erre azért találtam megoldást, de akkor is...) Állandóan az a jelenet jár a fejemben, mikor Ron Livingston a "Damn, it feels good to be a gangster" dallamára leszereli az irodaajtó kilincsét, de én még ezt sem tehetem meg, mert, hogy teljes eredményt érjek el, darabokra kéne szednem az egész lakást... grrrr...

Más: többen reklamálták, hogy sem a levelekben, sem itt nem esik szó arról, mit olvasok - nem tudtam, hogy bárkit érdekel, csak ezért nem, de íme: Ma elmélyültem a Sztanyiszlavszkij - Mejerhold párharcban, aztán a 400 éves európai Shakespeare-ben, elolvastam, mit mondtak 1966-ban a Szovjetunióban William bácsiról, végül felgöngyölítettem , a Hidegháború alatt milyen kulturális befolyásoló politikát folytatott a CIA. You're allowed to be amazed :)