Életem eddigi legjobb konferenciáján,

...Utrechtben* Ivan arról faggatta a világ legjobb témavezetőjét (aki egyébkent az imént hívott fel, és azt mondta, a második esszém is alakul - persze még mind a kettővel van jócskán munka, de most azt tanulom, hogy kell addig polírozni egy cikket, hogy a végén a Shakespeare Survey sorban álljon érte, hahahaha) szóval arról faggatta, vajon hazajön-e, vagy kint marad az Államokban. A világ legjobb témavezetője, és kb. az egyik legjobb tanár, akivel valaha találkoztam, azt válaszolta, hogy most már valószínűleg marad, de azért három dolog felé törekszik az életében: hogy olyan helyen éljen, ahol az őt körülvevő történelem több, mint 150 éves, ahol a kenyér nem édes, és ahol nem kell mindenhova autóval járnia. Ez valahogy nagyon megmaradt, és most, immáron három hónap után nagyon meg is értem mind a három kitételt. Ma különösen a harmadik foglalkoztatott, mert rájöttem, hogy a legrosszabb dolog, ami velem itt történt az az, hogy elkényelmesedtem. Egész egyszerűen borzalmas, mennyire keveset kell mozognia az embernek itt. És nemcsak borzalmas, de ijesztő is.
Napra nap elsétálok a tornaklubba, ok, egészségesen étkezem, ok, de valószínűleg ennek a két dolognak köszönhető csupán, hogy nem vagyok négyszázharminckét kiló (csak kétszázharminckettő, hihi...) Mert kalóriákat egyáltalán nem éget a szervezetem: reggel tizenöt perc séta az Irodába, ücsörgés az asztalom mellett, tizenöt perc séta haza, ücsörgés is (a Könyvtár a kettő között van, úgyhogy az nem számít:)). Tizenöt perc a kávézóig, vagy a moziba, majd ücsörgés ott. És ennyi! Hetente egyszer lesétálok a boltba, ami mondjuk huszonöt perc (hűűű!), de semmi több. Messzebb nem tudok menni, mert a. nincs semmi közel s távol, csak autóutak, b. veszélyes a környék, úgyhogy csak a Campus maradt. Egy kicsit kétségbeestem ma, azok után, hogy végiggondoltam ezt az egészet, és pl. láttam, ahogy az Intezetbeli emberek megvárják az egyetemi buszjáratot a Nanovic ajtajában, ami elviszi őket a parkolóba, az autójukhoz - vagy, ugyancsak ma: az egyik bolttól a másikig is autóval mennek (ezt úgy kell elképzelni, mintha a budaörsi Tescotól a Kika-ig autóval menne az ember)! Szóval, most valami komoly "edzésprogram"-on agyalok, hogy legalább annyit mozogjak, mint otthon egy átlag nap alatt - egyik munkahelyről a másikra, busz után futva, aztán a BKV-től frusztráltan inkább a busz mellett, és így tovább. Pl. fél lábon ugrálok miden nap el az irodámig... vagy ugrókötelezve fel-alá rohangálok a Könyvtár 13 emeletén...vagy valami efféle :) De most inkább elmegyek aludni, mert holnap nem bírok majd felkelni, és elmenni tornázni! hihi...

*a link itt olyan pontos, hogy a lapon tényleg van egy fotó, ami ezt a beszélgetést örökíti meg! hoppá!

A mókusok szeretik az ízetlen muffinokat!

Ez a mai délután tanulsága. Tegnap ugyanis életem legszebb muffinjait sikerült megsütnöm - gyönyörűek voltak, nagyok, világosbarnák..., és teljesen ízetlenek. Elvileg kávésnak kellett volna lenniük, de kávé ízük biztos nem volt. Ma azért elvittem Kristine-nek mutatóba az ebéd mellé, de mind a ketten csak fintorogtunk. Aztán hirtelen ott termett egy mókuska, és elkezdett muffint koldulni. Hát adtunk neki! És, mint kiderült, a mókuskák szeretik az ízetlen muffinokat!De mára már elég a mókából, mindent kijavítok, aztán elküldök a keleti partra! Tessenek kérem veszett módon szorítani, hogy minden jól menjen! Köszönöm! :))

It's raining, it's pouring,

The old man is snoring,

He went to bed and bumped his head,

And couldn't get up in the morning.

A nagy esőzések miatt a legrövidebb shortcut-on keresztül közlekedem, és meg kell jegyeznem, hogy ott, ahol a papok nem táncolnak (ez nem szemtelenség, a mamám mondta mindig porszivózás közben), ott nem szedik fel a szemetet. Kólás dobozok, cigarettapapir, stb, stb. Szegény mókuskák!

Otthon közben major szinhazi események zajlanak a mi szép, tiszta egyetemünkön, és én mindenről lemaradok - majd küldjetek részletes beszámolókat, lécci...

Ez a post nem szól semmiről... :)

Ma reggel a Postán (igen, még mindig próbálkozom, a Nagy Húsvéti Képeslaprablás után is!) összefutottam Todd nevű haverommal, aki megkapta a Nanovic nyári ösztöndíját, így 9000 (jól látjátok: kilencezer) dollárt költhet egy hónap alatt Angliában, úgyhogy nagyon fel volt dobva. Gyorsan el is mentünk ünnepelni a Starbuck'sba, ahol belefutottunk Seanba, hogy aztán a végén két órát ücsörögjünk mindenféle kozmopolita löttyök mellett, az élet értelmét megvitatva. Egész reggel a tegnapi sláger ("tíz tojásból rántotta, kisangyalom...") helyett a "Nem bírom a gyűrődést, nem bírom a gyűrődést, rosszak az idegeim, rosszak az idegeim" című nóta szólt a fejemben, mert tegnap este (ma hajnalban :)) le kellett adnom a két, kijavított dolgozatot, plusz itt van ez a dolog, amiről még nem beszélhetek, de talán nemsokára igen, és senki nem mond semmit, meg máskülönben is grrrr..., úgyhogy reggel már tiszta ideg voltam. Aztán a kellemes csevely közepén Sean egyszer csak felugrott, mert hogy még meg kell írnia egy esszét, és ki kell javítania vagy húszat, aztán Todd is elkezdte nézni az óráját, mert a témavezetőjével volt találkája, és hirtelen az én arcomon kisimultak a ráncok, mert eszembe jutott, mit csinálnék most, ha otthon lennék. Szégyentelenül jó dolgom van, az a helyzet - és már a tavasz is itt van, úgyhogy gyorsan váltottam is a mentális csatornán, most a Kosmonova Ayla-ja szól a fejemben - ami persze valahogy úgy hangzik, hogy türürüptüptüp, türürüptüptüp, mert egy techno számról van szó:)), de legalább pontosan kifejezi, amit érzek.

A hétvégén megint Chicago-ban jártam!!!!

Majd holnap rakok fel képeket a képtárba, most hulla vagyok a kétnapos megállás nélküli sétától, ezért csak címszavakban:

Elmentem a magasvasúttal (El) Oak Parkba, megnéztem Hemingway szülőházát, Frank Lloyd Wright studióját, meg minden mást, amit hagytak.

Hazasétáltam a naplementében a városon át a világ legpiszkosabb youth hosteljébe.

Útközben a Washington Parkban kisgyerekes anyukákkal beszélgettem.

Láttam ma reggel felkelni a várost.

Végigsétáltam a Chicago Architectural Foundation 'old skyscrapers' (egyébkent nagyon jó!)

walking tour-ját.

Felmásztam a Hancock Building tetejére,

és lesétáltam a tópartra.
A képeken látható állatok mind igaziak - a képtárba majd rakok fel hamisakat is.
Minden nagyon szuper volt, leégett az orrom. Jóccakát!

Hát, embörök!

Ez a Koldusopera egész egyszerűen állat volt! Eszméletlen! Már ezért megérte :)))....

Na, vár az ágya/um......

Egy hete ilyenkor...

...még esett a hó,

de ma már nyár van,

alig fürdőruhában,

lalalalalalala....

(a fürdőruha ugyan nem igaz, de a nyárságot bizonyítandó íme néhány kép).

(ez milyen madár, kérem???)

Ma este Koldusoperát megyek nézni, már nagyon várom!!!!
Jóccakát!

A bácsi, akinek tegnap az előadásán voltam...

...direkt nem mondom meg a nevét, mert különben nagyon aranyos, de egyáltalán nem tudott angolul. A cikkét valószínűleg egy angolszász barátja fordította le neki, ő még felolvasni sem tudta. Egy idő után úgy éreztem, hogy vagy üvöltözve kirohanok az épületből, vagy sírva fakadok. Plusz, miközben a sor közepén szenvedtem állandóan ott kiabált az agyam sarkában (?), hogy miatta lemaradok igaz szerelmemről :))) (egyébként aztán szerencsére nem, phű...)
Mire hazaértem, már vártak a tűzoltók. Nem kell megijedni, csak valamelyik szomszéd főzött, de ilyenkor az egész házsor beriaszt. Udvariasan integettünk egymásnak, ez mostanság egyre gyakoribb lesz, lassan itt a jóidő, a házak felforrósodnak, velük a füstjelzők, és így tovább...

Ja, és, mint Dame Ragnell segítségével kiderült, tegnap fontos légköroptikai jelenséget fotóztam: úgy híjják, Tyndall-jelenség :)

Íme:

Na, ebből is tanulhattok :)

Sziasztok!

Rémesen hideg van ugyan még...

...kb. három fok, de úgy látszik, mindenki besokallt a múlt heti havazásoktól, így, mikor vége lett a koncertnek, és Toddal (ez lehet, hogy három 'd'?) elindultunk kávézni, mindenki a szabadban volt. A könyvtár előtti téren az egyetemi tánckar gyakorolt, a La Fortune mögött a football marching band dudált és masírozott, így aztán mi is hagytuk, hogy a kezünkben a kávé felmelegítsen, és elvegyültünk az emberseregben. Éljen! A hormonok átveszik az időjárás felett az uralmat! Akkor is tavasz lesz, ha mindenki meggebed. :)

Még mindig zenétől hangos a Campus, csak nekem haza kellett jönnöm, hogy befejezzem az esszé javítást, jaj, nagyon sajnálom magam... :)

A teológia tanszék...

... egyik illusztris alakja minden reggel ott van az edzőteremben, arany sortban, és fehér izompólóban, ősz fejjel, van vagy 60 éves - fel-alá járkál, és szúrós szemmel figyel mindenkit. Tegnap összefutott az egyik kollégájával - ugyancsak ötvenes-hatvanas gömbölyű néni, hosszú pólóban, kinyúlt melegítőnadrágban. A találkozást filmezni kellett volna. Ölelkezés, hi, hi - aztán mind a ketten nekidőltek egy-egy gépnek, és igazi kajmán-gengszter stílusban, nagy gesztusokkal, yo, my man-ezve, előadták, hogy milyen kemény legények A röhögéstől majdnem leestem a bicikliről.

Jelentem, a mai...

...előadás pompásan sikerült, csináltam szép Pázmányos handout-kat is, és lobogtattam lelkesen (mindenki kapott), csak a Pázmányos póló hiányzott rólam, én voltam a két lábon járó reklám :)). Azért, hogy semmit ne bízzak a véletlenre, jól teletömtem őket tarkabarka süteménnyel is, azt talán jobban meg is marad, mint Hunyadi Mátyás, meg a tatárjárás.

p.s.: Mindenkit szeretettel fel szeretnék szólítani még egyszer, hogy küldjön egy kis napocskát errefelé, mert már nem bírom sokáig a havazást! Köszönöm! ww.

p.s.2: Az egyik hallgató, aki szeptembertől Budapesten tanul majd, végig sűrűn jegyzetelt, de aztán csak egyet kérdezett: hol lehet odahaza peanut buttert kapni? hihihi... Mondjuk, nekem is a túrós táska hiányzik a legjobban :)

:(((((

When a Tralfamadorian sees a corpse, all he thinks is that the dead person is in a bad condition in that particular moment, but that same person is just fine in plenty of other moments. Now, when I myself hear that somebody is dead, I simply shrug and say what the Tralfamadorians say about dead people, which is 'So it goes'.
(Slaughterhouse Five)

A tíz centis hóban...

...araszoltam előre, mikor hirtelen eleredt az eső, és én teljesen bőrig áztam. És ez volt a mai notre dame-i napom legjobb pillanata - azt hiszem megyek, és kivágom április 11-ét a naptárból. Grrrrrr.....

Holnap lesz az informális Magyarországról szóló előadásom - nem ajánlottatok semmi témát, so beware of what I have to say, hihi.

Otthon, a Balatonon,

...most kaptam a hírt, a ház mellett nyílnak a krókuszok, az Iroda mellett pedig, stílusosan, mert a falára is azt festettem, a sárga nárciszok. Jaj! :(

Két napja, megállás nélkül olvasok: ágyon fekve, fotelben, asztal mellett, mindenhol. Közben próbálok rávenni valaki ittenit, hogy olvassa el a regényt, mert nagyon érdekelne, mit szól egy helyi ahhoz, amit Wolfe az itteni egyetemekről ír. Persze, ma már erőt vettem magamon, otthon hagytam Tom-ot, és most az irodában csakis Erika-val foglalkozom. Szobrot kéne nekem állitani. ;)

Végül is az egészet úgy is fel lehet fogni,

...hogy nekem a sors kétszer is megadta, hogy a maga teljességében éljem át a keresztény misztérium egészét, egy napon :). Ugyanis 2001-ben a barokk időket idéző, a pulpitust gyakran ököllel verő müncheni pap is ugyanúgy kezdte, viccelődve, a Húsvét vasárnapi misét, mint itt a fiatal Pete atya ma reggel, that is: boldog Karacsonyt kívánva. Mert az idő tényleg inkább decembert idéz - egyfolytában esik a hó, van vagy öt centi, and growing. Sebaj, már egészen hozzászoktam - és még a Nyuszi is hozott nekem ajándékot, úgyhogy nem panaszkodhatom.

Nagyon szép Húsvétot kívánok mindenkinek, innen, az Óperenciás tengeren túlról!

Ezt nektek fotóztam,

...egy perce: Igen, az ott hó - hatalmas pelyhekben hullik, már reggel óta. Semmi kedvem nincs kidugni az orrom, pedig muszáj lesz, előbb-utóbb. Az imént a mamámnak kifejtettem, hogy nekem elveim vannak, és áprilisban akkor sem veszem fel a télikabátom, ha mínusz öt fok van, és havazik - de lehet, hogy revidiálom az álláspontom, mert tegnap vicces volt ugyan az öt rétegnyi ruha, de ma túl sok dolgot kell csinálnom, ezért muszáj alkalmazkodnom.

Egyébként a dolog nem lep meg nagyon: Mikor Münchenben lakoztunk Veronnal és Nórival, ugyanez esett meg velünk. A Húsvét akkor is április elején volt, és végig havazott. Még április 21én is hóvihar volt, ami elmost a regensburgi kirándulást. Legközelebb Hawaii-ra szeretnék ösztöndíjat kapni, vagy Sevilla-ba, for that matter - hogy aztán emberek tiltakozzanak az utcán, mint anno őseink kapcsán: WW. ösztöndíjaitól ments meg Uram, minket! hihihi...

A helyi ABC :)-ben,

...ma délután találkoztam egy magyar házaspárral. Szerettem volna azt hinni, hogy az Amerikában élő magyar öregnénik és öregbácsik nem számolgatják a dollárjaikat, hanem csak kényük-kedvük szerint dobálják a fincsi előresütött hamburgereket tizesével az óriási bevásárló kocsikba - de ez a néni és a bácsi is azt nézte, hogy melyik retek olcsóbb egy dollárral. Jól elbeszélgettük, és boldog Húsvétot kívántunk egymásnak, de azért elszontyolódtam egy kicsit... :)

Hihetetlen,

...de mától fogva nem vagyok illegális :) - reggel elmentünk Social Security-ékhez újra, és ők nagy kegyesen a ruhaujjukból elővarázsolták nekem a Social Security számom.

És, és, és - beszéltem, hosszan a világ legjobb témavezetőjével, aki kisegitett az irói válságból, és egy csomó tanácsot adott a szeptemberi órámhoz, meg úgy különben is ;) jó volt hallani a hangját.

És, és, és - délután elmegyek, és veszek mindenféle húsvéti ennivalót, hogy legyen, ha feltámad a Krisztus ;).

Úgyhogy eddig jó, csak maradjon is igy.

(elnézést, hosszú i továbbra sincs ezen a gépen)

That's sugarcane that tasted good
That's cinnamon that's Hollywood
C'mon c'mon no one can see you try

That's sugarcane that tasted good
That's freezing rain that's what you could
C'mon c'mon no one can see you cry

This sugarcane
This lemonade
This hurricane, I'm not afraid.
C'mon c'mon no one can see me cry
This lightning storm
This tidal wave
This avalanche, I'm not afraid.
C'mon c'mon no one can see me cry

Egész este ez szól a szemben lévő házban, aztán nálam is, aztán eggyel lejjebb :)
Egy jó nap tökéletes befejezése...
(050122!)

Nálunk hajnali három van,

...most értem haza egy igazán szürreális estéről, amiben volt miami-i költők felolvasóestje, kubai salsa zenekar, Borat, sör, bor, és sok-sok beszélgetés, illetve hajnali autózás egy kilenc éves Honda Civic-kel...nem panaszkodhatom :) A részleteket majd levélben - már úgyis régen írtam...