... egyik illusztris alakja minden reggel ott van az edzőteremben, arany sortban, és fehér izompólóban, ősz fejjel, van vagy 60 éves - fel-alá járkál, és szúrós szemmel figyel mindenkit. Tegnap összefutott az egyik kollégájával - ugyancsak ötvenes-hatvanas gömbölyű néni, hosszú pólóban, kinyúlt melegítőnadrágban. A találkozást filmezni kellett volna. Ölelkezés, hi, hi - aztán mind a ketten nekidőltek egy-egy gépnek, és igazi kajmán-gengszter stílusban, nagy gesztusokkal, yo, my man-ezve, előadták, hogy milyen kemény legények A röhögéstől majdnem leestem a bicikliről.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
Pont mint a Gálvölgyiben, "vazzeg".
:)
Na, milyen volt a BBC Jane Eyre? Megütötte a mércét?
Á, dehogy. Csináltak egy felejthető love storyt, pedig a regény sokkal több!
Mint felejthető love story nagyon touching és rendkívül látványos. De botrány, hogy a magyar verzióban részenként 10 percet kivágtak! Az összesen 3/4 óra missing!
És ma megkaptam a 83-s, Timothy Daltonos feldolgozást. Timothy bácsit nagyon szeressük, csak túljóképű Rochesternek. :)
Oh, itt ez a szokás - minden filmnek két órásnak kell lennie, ezért keményen megvágják, ha nem fér bele...
Valahogy felkutatom majd Neked gyerekkorom meghatározó (szerintem orosz) változatát (filmsorozat volt), mert olyan Rochester azóta sem akadt. :)
Hűűű, az nagyon érdekelne! :)
BTW, a Toronto Cast-os Jane Eyre musicalnak immár boldog tulajdonosa vagyok, így a CD keresési akciót köszönettel lefújnám. :)
ok, pedig tervezem elmenni Torontoba :) gondoltam, ott biztosan kapható...
Kiderült, hogy már ott se, mert kivonták a forgalomból.
Ellenben lelkes tevékenységet folytatok a JE Operett szíhnázban való játszásáért. Dolhai Attilát Rochesternek!
Post a Comment