Ez a post nem szól semmiről... :)

Ma reggel a Postán (igen, még mindig próbálkozom, a Nagy Húsvéti Képeslaprablás után is!) összefutottam Todd nevű haverommal, aki megkapta a Nanovic nyári ösztöndíját, így 9000 (jól látjátok: kilencezer) dollárt költhet egy hónap alatt Angliában, úgyhogy nagyon fel volt dobva. Gyorsan el is mentünk ünnepelni a Starbuck'sba, ahol belefutottunk Seanba, hogy aztán a végén két órát ücsörögjünk mindenféle kozmopolita löttyök mellett, az élet értelmét megvitatva. Egész reggel a tegnapi sláger ("tíz tojásból rántotta, kisangyalom...") helyett a "Nem bírom a gyűrődést, nem bírom a gyűrődést, rosszak az idegeim, rosszak az idegeim" című nóta szólt a fejemben, mert tegnap este (ma hajnalban :)) le kellett adnom a két, kijavított dolgozatot, plusz itt van ez a dolog, amiről még nem beszélhetek, de talán nemsokára igen, és senki nem mond semmit, meg máskülönben is grrrr..., úgyhogy reggel már tiszta ideg voltam. Aztán a kellemes csevely közepén Sean egyszer csak felugrott, mert hogy még meg kell írnia egy esszét, és ki kell javítania vagy húszat, aztán Todd is elkezdte nézni az óráját, mert a témavezetőjével volt találkája, és hirtelen az én arcomon kisimultak a ráncok, mert eszembe jutott, mit csinálnék most, ha otthon lennék. Szégyentelenül jó dolgom van, az a helyzet - és már a tavasz is itt van, úgyhogy gyorsan váltottam is a mentális csatornán, most a Kosmonova Ayla-ja szól a fejemben - ami persze valahogy úgy hangzik, hogy türürüptüptüp, türürüptüptüp, mert egy techno számról van szó:)), de legalább pontosan kifejezi, amit érzek.