Minden jó, ha vége jó :)

Tegnap, a kalamajkák sorozata után, fura módon azért, mivel Lizzy megbukott angolból, mégiscsak eljutottam a szombaton a tanszéki vacsora miatt elmulasztott egyetemi karácsonyi koncertre a Kirkpatrick Chapelbe. Hát, ez nem volt semmi - komolyan elgondolkoztam, hogy gyűjtést kéne szervezni egy piliscsabai különálló egyetemi kápolnára - no meg, hogy nálunk is kénének, a PPKE szineinek megfelelő, kék-ezüst talárok, és persze glee club :)
De, komolyabbra fordítva a szót: két kórus, felelgető gregoriánok, hagyományos angol carol-ok, jamaikai és afro-amerikai spirituálék, persze a nézők is bekapcsolódhatnak, még ma is azt énekeljem, hogy God rest you merry gentlemen, lalalalalala.... Jó volt, jó volt! Hiányozni fog azért ez mind egy kicsit...

Excuse me, sir, how could I get to Carnegie Hall?

Practice, practice, practice.

exhibit 1: Ma volt egy ingyenjegyem a Carnegie Hallba, a New York Youth Symphony Orchestra karácsonyi koncertjére, de Piscatawayben, a csodás helyen, ahol lakom (Paul tegnapi definíciója: Piscataway is the parking lot of the stadium) nem jött a campus busz, lekéstem a vonatom, és így a koncertet is...

exhibit 2: Ezek után hazajöttem, és főztem egy szuper bablevest - ami szénné égett a végén, mert a dungeonban (ez Elemérék szava, így hívják a munkásszállómat) nincsenek normális lábosok, csak jénai edények, amik egy idő után úgy átforrósodnak, hogy minden leég bennük...

exhibit 3: El kéne intéznem egy-két fontos dolgot telefonon, de mindenkinek csak a postafiókját érem el.

Kezd elegem lenni a mai napból, jobb lett volna nem felkelni, grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.....

Az utca két oldalán heverő...

...jó illatú, három méteres fenyők között egy aprócska lány hajlong, szolgálja ki a vevőket. Mellette colos, sebhelyes arcú kollégája éppen egy óriási darabot teker nejlonhálóba. Köztük, velem szemben, az utca közepén egy öregnéni közeledik, mindkér kezében cvekker, a fején lila sapka. A lány felegeyenesedik, ránéz, majd csodálkozva azt mondja: Szia, mama! Szia, Jenny - válaszol a néni - nem tudtam, hogy fenyőfát árulsz. Ja, és ez itt Rick, a barátom. A colos lehajol, kezet fog a nénivel, csókolom. Szerbusz - eljöttök Karácsonyra? A colos a lányra néz: Elmegyünk Karácsonyra? Az csak a fejével int: nem. Értem, mondja búcsúzóul a néni, akkor kellemes ünnepeket. Kellemes ünnepeket, válaszolja a colos, és lehet, hogy a lány is, bár az arcát a fenyők közé rejti.

Tegnap New Yorkban jártam.

Még jó, hogy vannak olyan dolgok, amik egész egyszeűen jók,

no matter what.

Reggel elzarándokoltam a Somerset street-i magyar boltba, hogy vegyek egy kis konyakos meggyet Jerryéknek holnapra, és persze elcsábultam - a végén vettem két Balcsiszelcsit is, egyet Paulnak (mint a magyar kultúra értő ismerőjének), a másikat magamnak. Így aztán a magyar óránk végén mind a ketten arról álmodoztunk, hogy aztán majd délután veszünk egy jó kávét, és rágyújtunk mellé egy Balaton szeletre...

Erről jut eszembe - sajnos mennem kell, mert dógomvan... :)

A Mikulás azt hozta nekem,

...hogy délelőtt elődhattam a Kádár-korszakbeli Szeget szeggel előadásokról az Egyetemen,

délután pedig vizsgát irathatok a diákokkal.... Mit mondjak? Fura egy Mikulás!

Mától kezdve van egy ...

...nagydarab fekete bátyám :)) A helyi postásunkról van szó, aki most már két hete nézi, ahogy mindennap csomagokkal megrakodva hagyom el a postahivatalt. Ma aztán, mikor én küldtem csomagot végre, megkérdezte, mi ez a sok könyv. Mondtam, hogy a tesóm rendelte. Erre ajánlkozott, hogy akkor lenne ő is a tesóm szívesen. Mondtam, hogy ha ez azzal jár, hogy olcsóbban tudom a könyveket aztán hazaküldeni, akkor áll az alku. Már úgy köszönt el, hogy. Bye, sister!, úgyhogy azt hiszem, megegyeztünk, hihihi :))

Más: Ma olyan szél volt, hogy az emberek percenként kurjongattak a városban örömükben, mert a levegő tavaszi frissességgel és a szélben felkapott, megforgatott, majd gyengéden a földre visszatett apró ázsiai diáklányokkal volt tele. A szél nevetve kergette maga előtt a telet, aki, szerencsénkre, mintha csak véletlenül járt volna tegnap erre, fülét farkát behúzva távozott... Felhőnézegető barátaim ma örömükben vitustáncot jártak volna, ha itt lettek volna - sajnos én itthon felejtettem a masinát, de majd lerajzolom, mit láttam :)

Ma reggel leesett az első hó...

...bár nem tom, hogyan kell ezt számolni, ebben az évben már volt jó sok, brühühü - és meg is maradt, úgyhogy igazi ádventi hangulatban caplattunk át Brunswickra, a Magyar Alapítvány Faünnepére, ahol a helyi nemzetiségek díszítenek fel egy-egy fát. Ez a magyar fa:

Ez meg egy dagi mókuska, akivel útközben találkoztam, és aki éppen egy óriásmuffint próbált betolni az arca mögé:

Ez New Brunswick

egyik rémisztő köztéri szobra:

a kórházakról szól és kicsit naturalista :)

Ez egy amerikai stílusban feldíszített fenyő:

Ez évben New Brunswick

japán testvérvárosa is küldött díszeket :))

Ez az alapítvány kicsi boltja,

a bácsi a jobb oldalon a professzor úr (Molnár Ágoston), aki létrehozta az Alapítványt.

Ez pedig a másik terem,

karácsonyi díszben.

Tegnap esti házigazdám...

...(aki egyébként fantasztikus) mesélte, hogy mikor a kilencvenes években visszament abba kis faluba, ahol az 56-os forradalom előtt tanított, azzal szembesítették, hogy ott közben legendává vált. A helyiek úgy szokták mesélni. hogy aszondja: volt itt egy fiatal tanító, aki egy évig tanított nálunk, majd ő lett a Nemzeti Tanács elnöke. Mikor elment, még azt mondta búcsúzóul, hogy ne féljünk, aztán bevetette magát a hegyek közé, és ott harcolt. Károly bácsi ekkor elmesélte nekik, hogy a hegyekből egy szó sem igaz, de azért köszöni a megtiszteltetést - nesze nektek, Ruzsa Sándor!

Más: Szeptemberben a nagyétvágyú legény (és gondolom barátnője(i?) lakott felettem, aztan jött októberben a sétálós néni, aki napközben kilométereket rótt fel-s-alá a fejemen (de akkor még jó idő volt, ha rákezdett, én már menekültem is), aztán a november szerencsére felsőlakó nélkülien telt. Na, ma reggel arra ébredtem, hogy csapkodás, bútorhuzogatás, dromedár rohangálás - megjött az új szomszéd, hurrá! Szinte látom az arcán az elképedést, ami ott volt az enyémen is augusztus végén...remélem azonban, hogy a mai törés-zúzás csak a pillanatnyi frusztráció folyódmánya volt, mert ha így folytatja, kénytelen leszek, mint Bence néni anno, felkopogni a seprűnyéllel :))))

És végül az időjárásjelentés: Szerdán, mikor a rendőrkordonok között kergettem a new yorki fantomot, a Rockefeller előtti kivilágított karácsonyfát, ezt zakóban tettem, és még tegnap is csak a kardigánom volt rajtam a helyi Fulbright partyra menet. Ma még hétágra süt a nap, de holnap, alas, megérkezik a hó... Ezennel szeretnélek kérni Titeket, hogy tiltakozzatok az Ensz-nél, és az Amnesty International-nél - hisz oly sokat szenvedtem már, nekem jár még egy hónap nyár! (Ezt a csasztuskát már a protest march-ra költöttem.) Segítségeteket előre is köszönöm, sziasztok! ww.

Napok óta Móricz Zsigmondról...

...gondolkodom (ma őt tanítom, úgyhogy épp itt volt az ideje) - egész pontosan arról, vajon hol, és miért alakult ki bennem (és gondolom, rajtam kívül még rengeteg emberben) az a régimódi unalmas nyavalygós bácsi-kép, ami amióta egyre több dolgot újraolvasok róla/tőle, kiderül, hogy nagy részben, sőt talán teljességében hibás.

A másik dolog, ami a fejemben kavarog (ez pedig a könyvírás miatt), az a Kádár-rendszer múlttalansága, és ennek a mindennapjainkra gyakorolt hatása. No, és lőn - ma belenéztem a lefénymásolt dolgaimba - szégyen és gyalázat, hogy nem tudom, ki N. Pál József - de ott a cikk (és mennyire jó!), amit akár én is írhattam volna (ha értenék Móriczhoz :)) - de ami abszolút választ ad a kérdéseimre... Mindenkinek szeretettel ajánlom, igencsak kiváló darab - még az esztétika-ellenességét is komálom, ebben a kontextusban, és a mai magyar irodalomtudomány erőszakolt történetietlenségét látva...

How was your Thanksgiving?

Great.
Did you eat a lot?
Yes, man, I ate too much.

Ebből, a ma 128011-szer hallott párbeszédből mindent megtudhattok a Hálaadás szép amerikai ünnepéről :) Egyébként tényleg nagyon jó volt - én Poughkeepsie-ben töltöttem, és nemcsak, hogy végre jól kibeszélgettem magam a Zolival, de még egy titkos vágyam is teljesült, mert Upstate New Yorkban is kirándultunk egy kicsit. Majd írok beszámolós levelet, meg küldök képeket az arra érdemeseknek (hahahaha), ez csak egy életjel akart lenni.

Lassan a diákok is visszatérnek a Campusra, bár most ez nem nagyon látszik - egy órája leszállt a köd, eltűnt a folyó, a fák, a házak, a diákok, és az őket szállító buszok - én is a nagy fehér semmi közepén ülve gépelem ezeket a sorokat - dépp itt az ideje, hogy eltűnjek tehát - bye...

Már azért is érdemes...

...elolvasni a The Shakespeare Trade című könyvet, mert a figyelmes olvasó megtudhatja, hogy Barbara Hodgdonnak van Kleopátra barbija, és Memento mori Shakespeare-je is, aminek, ha kinyitják a fejét (?) benne egy halálfej lapul. Az én nagy kedvencem továbbra is a Shakespeare papírzsebkendő adagoló, de valamiért aranyárban mérik, ezért nem lesz nekem.

Egyébként ma reggel itt is eleredt a hó (ami azóta esőre váltott, brrr...), és a Notre Dame-i kollégák megírták, hogy a Bank letiltotta a kártyámat, biztos, ami biztos alapon a múltkori, veszélyes transzferre hivatkozva (lásd október 3-i bejegyzés). GRRRRRRR...néha úgy érzem, mintha egy pici körben sétálnék, és megtörténne minden újra, meg újra, meg újra, meg újra.....

Az internet segítségével...

...tegnap négy órát otthon, a ma reggelt pedig a kilencvenes években töltöttem :) Itt kint csak az eső, bent pedig a könyvírás vár, úgyhogy, azt hiszem, érthető ez az escapism...

Míg otthon Ti már hóembert...

...építetek, itt még ezerrel dübörög (hála Istennek) az ősz!

Holnap remélem marad a napsütés, és akkor lemegyek a folyópartra fotózni Nektek egy kicsit.

A hétvége végre egy kicsit kirobbantott remetei magányomból: New Yorkban

megtanultam, hogy vannak 100 éves papagájok is, az általam ismert 3 legokosabb fiatal kutatóval (Lo and behold!) még alkoholt is fogyasztottam , majd Chelseaben mászkáltam, és a végén a kedvenc helyemen, a Union Square-en kávéztam.

Vasárnap láttam a helyi Veteran's Day Parade-et (a kép az egész parádét ábrázolja!:)))

aztán úgy tettem, mintha értenék a Nyugat irodalmához, és a helyi Bessenyei Kör meghívására előadtam egyet.
(A képeken a Bessenyei Kör elnöke, Nagy Károly,

és a főnököm, Paul Hanebrink látható

- arról is van kép, ahogy előadok, de azt inkább majd csak a kiválasztott kevesekkel osztom meg, hihi :)) Jó volt, jó volt - ámde vége a mókának, ma már a könyvön dolgozom: irány az alagút, csak legyen ennek is vége egyszer...

Ignorance is bliss

A buszon mellettem hazafelé két srác beszélgetett:

X: It's like about a King. He's like an orphan, and I don't know how, but he like kills his father.
Y: Cool, is it that Greek story? About whatshisname?
X: Yeah, I don't know, but this is about Antigone - this king's daughter. And there is this other king who like doesn't allow Antigone's brothers to be buried. So the corpses are in the sun, in the sun.
Y: Sweet.
X: Yeah, it's all about the corpses.
Y: Awesome.

Awesome :))))

A hétvégén..

...a Balogh Kálmán koncert alatt játszódott le a mögöttünk ülő amerikai műértő néni, és a férje között a következő beszélgetés:
Néni: Látod, a koncertet a Magyar Bank szponzorálja. Ez a Magyar, ez náluk egy sztár, a Hungarian Britney Spears.
Férj: Magyar, az magyarul azt jelenti, hogy Hungarian.
Néni: Igen, mondom, mint Britney Spears.
:))
Na, megyek, tartok egy órát a Hungarian Justin Timberlake-ről, a.k.a. Krúdy Gyuláról. Csókolom!

Joy to the world...

joy

to you

and me!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Október...

...végi,

november eleji

képek

- just for you!

They turned down...

...the professional comedian, so it's the amateur clowns only...

Hüpp-hüpp...

Stephen, don't let this bring you down!!!!!

XOXO

Paul-lal ma megbeszéltük...

... hogy a magyar órákért könyvben kapom a fizetésem - ez kb. 200 dollárnyi könyv, amit levásárolhatok az amazon second handben, vagy az alibris-en is! Úr Istenem! Egyelőre sokkos álapotban vagyok a boldogságtól! Ha 5 dolláros átlagárral számolunk, még akkor is egy kész mini könyvtárról beszélünk!
(Persze, a dolog nem ért felkészületlenül - a kívánságlistám már régen kész! Readiness is all, hihihi!)

Emlékeztek...

...néhány post-tal alább arra, hogy a Notre Dame-i Bankom letiltotta a fizetést, mert nem bízott a Malévben? Nos, jól tette: Ma udvariasan tájékoztattak, hogy a repülőjáratokat, amikre a jegyem szólt januárban TÖRÖLTÉK!

Ilyenkor most mi van? Mondjuk az után, hogy agyvérzést kapok a dühtöl....

GRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR.................................

Szóban már áradoztam róla néhányatoknak,

...a legnagyobb kedvenceim mostanság ugyanis Ignotus levelei. Egész hétvégémet a Nyugat folyóirat és kiadó ügyes-bajos dolgainak böngészésével töltöttem, és még mára is maradtak kisebb-nagyobb olvasnivalók, de lassan összeáll a 11-i előadásom témája: a Nyugat első korszakáról fogok majd beszélni, talán még beleférnek majd a háború alatti évek is, de nem biztos... A világmegrengető üzenet, amit pedig kinyilatkoztatni szándékozok, a következő: Lássátok feleim szümtükkel, ezek is utálták egymást, mint a kukoricagölödint, és mégis milyen eszméletlen jó lapot csináltak.De, hogy Ti is szórakozzatok egy kicsit, idegyűjtöm kedvenc ignotusizmusaimat, egy csokorba: Hatvany Lajosnak (a.k.a.Lacim, drága fiam), akinek egyébként szemérmetlenül udvarol, ha érdeke úgy tartja írja 1908-ban, hogy aszondja: "Megjegyzem, hogy szükség itthon, legalább minálunk, nincs rád, illetve praesentiádra, csak éppen hiányzol, amire a kutyafáját, légy egy kicsit büszke." Máshol, ugyanúgy neki, még ebben a témakörben: "Szeretném már, ha itthon volnál, de azért csacsi vagy, ha hazajössz." - ezek biztos azért tetszenek, mert hasonló tartalmú üzeneteket kapok Tőletek is. Na de, a nagy kedvenceim az elköszönései - ugye, a legjobb az immár általam is használt nagy klasszikus: "mást máskor, ölel, Ignotus", de e mellett a "levelet csak akkor írj, ha jól esik. Ölel szeretettel, Ignotus", a "Felelj fiam, azonnal" és a "Nagy és üledék nélküli szeretettel ölel, Ignotus" is ott vannak a top-on.
Végül azonban hadd idézzek valamit Fenyő Miksától, aki a legjobb ember volt ebből a híres négyesből (Ignotus, Hatvany, Osvát, Fenyő), és akinek az emberszeretete, toleranciája, és öniróniával párosult alázata nélkül az előbbi három biztos kikaparta volna egymás szemét. 1910-ben írja, önmagáról szólva egy levélben: "Ami engem illet: utálatosan fanyar arc, a rejtegetésben megsavanyodott szentimentalismus, definiálatlan vágyódások, és majdnem harminchárom év." Ennyi mára elég is kell, hogy legyen.:)

Az ittenieknek...

... egy kicsit agyukra ment a global warming, a hideget abszolút fétisizálják. Három napja esik az eső, és 15 fok van, de mindenki, akivel beszélek tapsikál örömében. Paul egyenesen azt fejtette ki, hogy a hideg azért jó, mert ez mutatja, hogy még nem annyira általános a felmelegedés, talán még van esélyünk életben maradni. Sőt, hozzátette, hogy az lenne a legjobb, ha esne a hó is. Megjegyeztem neki, hogy mivel óceáni/mediterrán klímájú vidéken lakunk, itt, ha októberben esne a hó, az sokkal rosszabb jel lenne, mintha 20 fölé emelkedne a hőmérő higanyszála. De ő csak boldogan vigyorgott, és meleg kávét rendelt az immár szokásos jeges helyett.
Grrrr...azért én továbbra is várom, hogy kisüssön a nap, különösen mivel a lakásomban egész nap villanyfénynél kell olvasnom. Már fáj a fejem a neon zúgásától... szegény, szegény meg-nem-értett-mártír én! :)

L. összébb húzta magán a Wehrmacht kabátot, ...

...és arra gondolt, a vonat ablakán kinézve, és a teljes sötétségben a tájat kutatva, hogy a küldetésért mindent. Huszonnégy órája zötykölődött ugyanis már a vonaton, valahol Lengyelországban, mert a vasutasok sztrájkoltak. Október vége volt, odakint vágni lehetett a hideget, és L. egy konferenciára utazott, amit ww. barátai szerveztek. Éppen elbóbiskolni készült, mikor megszólalt a zsebében a telefon...


Ez ezúttal nem fikció!

Checking on friends who don't write letters, so beware y'all...

Ohio-ban egyik este...

... a vacsoraasztal mellett arra terelődött a szó, hogy az amerikai televíziózás most többek szerint a virágkorát, mondhatnánk (Shakespeare Konferenciáról lévén szó) a reneszánszát éli. Pillanatok alatt mindenki belelkesült, és egymást felüllicitálva sorolták a jobbnál jobb sorozatokat, míg végül megegyeztek, hogy azért HBO viszi el a pálmát. Dave szerint a Wire, Shannon szerint a Deadwood - mindenesetre valamelyik a kettő közül. Az első a mindent elöntő amerikai korrupcióról, a másik a magát felsőbbrendűnek tartó káros civilizáció hatásairól szól. Annyira lelkesen ecsetelték mind a kettőt, hogy egészen sajnáltam a végén, hogy nincs HBO-m...

Azt persze nem akartam nekik elárulni, hogy az én új kedvenc sorozatom egy nerd-ről szól, akinek a fejébe belekerül egy computer, és innentől kezdve szuperkémnek kell lennie... I'm sorry, I'm simple... :)

Míg otthon, ahogy...

...egyik kedves barátom írja, újfent "mélyen átszellemülve készül[tök] megünnepelni ötvenhatot tankostul, molotovkoktélostul, vizágyastul, havasszofiástul," itt tegnap a helyi magyaroknál csak szavalócsoport, cserkészek által előadott, és az egyik tanítványom által betanított utcai jelenetek, gyimesi népdalok, üveges tánc és Pásztor Péter (egyébként nagyon jó) előadása
emlékeztette a new brunswickiakat, hogy, ellentétben azzal, amit a végén énekeltünk, nem ott, hanem itt élnek-halnak.

Mára a tegnapi ünneplésből csak a harminc fok maradt, fényárban úsznak az utcák, és mindenki forrónadrágban rohangászik (except for your humble author, of course :)), izzadtan törülgeti a homlokát, és fürkészve néz fel az égre, vajon "hány évig tart még a nyár?"

Rám álmosítóan hat ez a meleg, immáron a harmadik könyvre aludtam rá, ami ezúttal semmi öszefüggésben nem áll a minőségükkel. Hogy felébredjek, elmentem az Irodába, és lőn, "nem lehet tévedés", ott várt a szerződés. Egyelőre még csak pánikolok, főleg, mert nem tudom elérni a Zolit, aki meg tudná mondani (mint mindig), hogy mi is a teendő, de, ha igaz, ami a papíron fekszik, akkor nincs több könyvre alvás, újra határidős munka veszi kezdetét, ami, mint tudjuk, az egyedüli munka, amit megcsinálok. :)) Hihihi...

New York, New York!

Tegnap találtam magamnak szállást januárra, elintéztem, hogy akkor majd használhassam a Columbia Könyvtárát is, kivettem onnan négy Nyugat-os könyvet az előadásomhoz, bejártam a Guggenheim Múzumot,

Ivánnal futottam át az esőtől ázó Belvároson, a párás levegőtől teljesen begöndörödött a hajam, és a nap végén egy ál-texasi étteremben peanutért hatalmas adag hamburgert ettem.

Jó volt, jó volt! Most annyi olvasnivalóm van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem - de hát mire való a hétvége, ha nem erre?!!! :)