Arról már sokat értekeztem...

itt, meg a levelekben is, hogy milyen nehéz lehet szegény tanároknak egy vidéki amerikai egyetemen, de ma Paul, a főnököm felhívta valamire a figyelmem, ami azért árnyalja a dolgokat egy kicsit. Ő, mikor elkezdett tanítani, egy évet Nebraskaban tanított, egyébként egy elég jó egyetemen. És - bár ugye eljött onnan az első lehetséges alkalommal - de azt mondta, hogy nagyon szeretett ott tanítani. Hogy miért? Azért, mert az ottani diákok életében ő volt az igazi változás - a nebraskai kisvárosi életben felnövő, és semmi mást nem ismerő fiataloknak ő hozta el a nagyvilágot. Azt mondta, hogy ott sokkal jobban látta, mekkora ereje lehet egy jó órának, egy érdekes érvelésnek, egy provokáló könyvnek. És azt mondta, ott sokkal jobban érezte a munkájának az értelmét is.

Ok, elfogadom, akkor egy pont oda - de azért az vicces volt, ahogy ezek után megjegyezte: Nebraska jó volt, de ha mondjuk Idahoba kellett volna mennie, brrr, hát az maga a pokol. (hihihihihihi.....his words, not mine...)

Yeah!

Stephen Colbert for president! :)

Ohioban...

...egy silóban laktam,

ami belül is

bizarr

volt brrrrr.....

Annyi okosságot hallgattam, hogy elég egy hónapra.
Nagyon jófej emberekkel sétáltam

Akron teljesen kihalt utcáin,

és vacsoráztam teljesen teletömött, a kést sem tudod leejteni éttermekben.
Ja, és rengeteg

szivárványt láttam!

No, ezzel aztán BC (Before the Conference) is over, és most jöhet AD (After Da conf'rence), buckle your seatbelts, everyone - here work starts here!

aaaaaaaa! :(

Holnap a repülőm jó korán indul a Newarki Reptérről, és mivel olyan korán nincs campus busz, felhívtam egy, majd még egy, majd még egy taxivállalatot, hogy megkérdezzem, mennyiért visznek el a new brunswicki vasútállomásra, ahonnan majd elvisz a vonat Newarkra. No, és mindenkitől azt a választ kaptam, hogy semennyiért, mert ilyen korán (hajnali 5kor) nem kelnek fel a taxisok. AAAAAAAAAH! Tök jó, a konferenciára azért nem jutok el, mert a piscataway-i taxisok sokáig alszanak :) Végre találtam egyet, aki hajlandó lesz felkelni, ha egészen a reptérig elvihet - nincs más hátra tehát, 12 dollár helyett 50 dollárért jutok el Newarkra. Grrrrr........

Majd szorítsatok, pénteken 3/4 4-kor adok elő! (ha odaérek...)

Édes Anna...

... éppen a jajistenemdekeserű, szűzmáriámdekeserű orvosságot akarta bevenni, mikor megszólalt a tűzriasztó. Édes Anna kapott még néhány percet, a laptopot összepakoltam, és kimasíroztunk a föld fölé. Ott, az egyre erősödő lármában egy szegény tűzoltó bácsi egy megafonnal próbálta túlordítani a rá fittyet hányó tömeget. Egyedül ww. és kis csoportja ácsogrott megadóan a lárma közepette. A magyarok ugyanis törvénytisztelő nép.(itt álltunk - szép, mi?)

Állítólag ma van..

... az indián nyár utolsó napja itt - azt, hogy eddig tartott a sors ajándékának tartom, csak nekem, amiért komolyabb lelki károsodás nélkül átvészeltem a notre dame-i telet.
Ma lesz az első igazi filmes órám, ezért ilyen mondatok értelmét próbálom kitalálni, hogy asszongya: Fábri Zoltán nem intellektuális kompozitőr, expresszionális montázstechnikája direkt hatáson alapul. :)
Közben izgulok, mi lesz Ohioban, és elhatározom, hogy holnap, óra közben majd kifaggatom Paul-t, vajon mit kell csinálni egy amerikai konferencián.
Inget vasalok, újra, meg újra, mert a vasalóm kicsit furán működik.
Az egyik újságomban volt egy Burberry parfüm minta, úgyhogy férfiillatúan éneklem, nyárbúcsúztatóként a laptoppal, hogy: "a gép, amit eltérítettem, leszáll, és, hogyha megáll, kilépek, én egy pár áldozatomon átlépve, fújok bele a még füstölgő csőbe..." - és remélem, hogy a CIA most nem hallgatózik. :)

Ha majd egyszer visszatekintek,

..és el akarom mesélni az unokámnak, mikor is jártam az USA-ban, elmondhatom, hogy ittlétem Anna Nicole Smith halála, Paris Hilton börtön eszkapádja és Britney láthatási pere közé esett... Legalábbis ezt mondhatnám, ha amerikai unokám lenne - mert itt ez a hír. A CNN két napja csak a miatt aggódik, hogy mi lesz most szegény Britney-vel, nem hinném el, ha nem a magam szemével láttam volna az előbb a kávézóban... Így aztán marad John Stewart, mint megbízható hírforrás, és végre, nagy örömömre, a BBC World News, aminek már az intrója is azt ígéri, hogy olyan dolgokról is be fog számolni, amik esetleg Los Angelesen, vagy, ne adj isten Amerikán kívül történtek. Go, Brits! :))

Ott álltam az egy hónapi kajámmal...

...teletömött bevásárlókocsi mellett, és az egész Shop&Stop figyelte, ahogy negyed órán keresztül próbáltam a telefonon kideríteni, a Notre Dame Federal Credit Union vajon miért zárolta a számlám. A végén aztán elég legitim magyarázattal szolgáltak: azért, mert egy gyanús cégnek utaltam át nagyobb összeget.
Mielőtt találgatni kezdetek, a gyanús céget úgy hívják: Malév Zrt.
Az vesse a NDFCU-ra az első követ, aki nem ért velük egyet..... :))))

cseh tamás - születtem magyarországon

Na, pontosan erről szól a készülő dolgozatom - csak nem biztos, hogy sikerem lesz, ha eléneklem... :)

Az előbb, a dolgozatírást...

...két órára megszakítva Amelie Poulain-t néztem a legjobb itteni csatornán, ahol reklám nélkül adják a filmeket, és egészen otthon éreztem magam. Mindig csak szakaszokban jut eszembe, de akkor aztán annál durvábban, hogy mennyire hiányzik Európa. Nézzétek meg Hoppert, na, ez Amerika - magányos emberek néznek ki az ablakon...Ez a távolságtartás még a tömött egyetemi buszon is megmutatkozik - ahol a barátok egymástól távol ülnek le, és inkább kiabálnak egymás felé, mintsem, hogy megosszanak egy kettős ülést.

Ma délelőtt egyébként a telefonban lakó robotemberekkel beszélgettem hosszasan, míg végre megengedték, hogy kifizessem a pre-paid telefonkártyám. Szofi barátnőm egyik legjobb cikke szólt róluk, mert itt minden cég alkalmaz belőlük egy tucatot. :) aA kedvenc képemet teszem ide illusztációként, ahol a szegény robotember a barátnőjével szomorkodik egy parkban.(De érdemes rákattintani a linkre, a galéria könnyfakasztóan vicces.) A telefon egyébként itt még nagyobb zsiványság, mint otthon. Sajnos most muszáj, de ma legszívesebben a kukába hajítottam volna, hihi...Az a helyzet ugyanis, hogy a kártyás telefonok nagy részénél 30 nap alatt lejár a kártya, és elveszik róla az összes perc/pénz, ami még rajta van. No, és, ha az ember nem hosszabbítja meg azonnal a kártyát, akkor a telefonszáma is elveszik, és kezdheti az egész cécót előről. És akkor még nem is beszéltünk arról az őskori csökevényről, hogy itt még mindig fizet a hívott fél is minden perc beszélgetésért... grrr....
Na, eléggé felidegesítettem magam, hogy visszatérjek Kiss Csabához - majd még mesélek, mert voltak sztorik a hétvégén is, de sajnos, első a munka...

Utóiratként az előző bejegyzéshez...

...még azt kell hozzátennem, hogy miközben az alábbi sorokat püföltem az intézeti gépen (ezért az ékezetek hiánya), beviharzott Jerry, és elmesélte, hogy 15 perccel előbb fejezte be az óráját, mert nem bírta tovább nézni az unott arcokat, és hallgatni a teljesen oda nem illő hozzászólásokat. Hosszú vita kerekedett az irodában ezek után arról, vajon a diákok miért nem szeretik az irodalom órákat. Mondjuk, itt az a szokás, hogy elsősként mindenkinek fel kell venni irodalom órákat, még akkor is, ha teszem azt ápolónő kazánkovács szakos az illető. Persze ez pedig azért van, mert a gimnáziumban nem tanulnak semmit, ezért az első évben foltozzák be a hiányokat (matekból, művészetekből, mindenből). Így aztán érthető, ha mondjuk az ápolónő kazánkovács szakos hallgatónak leesik a feje, miközben Jerry egy 18.századi orosz vígjátékról magyaráz neki. Az orosz szakos kolléganők végül azt tanácsolták Jerrynek, hogy magyarázza el a diákoknak, az irodalom olyan mint, a zöldség, meg kell enni, mert jót tesz, még, ha nem is szereted. Natalja Ivanovna summásan azzal zárta a vitát: Az egyetem nem Dunkin Donuts, és ezt a diákoknak is észre kell venniük. Hmmm...
Hát, először is: az Egyetem itt Dunkin Donuts :) A diákok viszik magukkal az órákra a kaját, és a nagy adag kávét, lazán hátradőlnek, és hagyják, hogy egy hatvan éves professzor a lelkét is kitéve a fejükbe töltse a tudományt. Vagy egyenesen a helyi kávézóban találkoznak a fent nevezett professzorral, és annak ebédszünetében hagyják, hogy a prof. helyettük megírja a szemináriumi dolgozatukat. (Legalábbis ez történt tegnap mellettem egy asztalnál, ahol egy fiatal prof. először megpróbálta lebeszélni a diákját arról, hogy a Da Vinci kódból írja a szemináriumi dolgozatát, majd mikor kudarcot vallott ez iránti igyekezetében, inkább szépen "megírta" helyette az egészet - szerintem kezd azzal, hogy...aztán beszélj arról, hogy...és végül fejezd be azzal, hogy...).
Ok, most azért túlzok, egész biztos, hogy itt is sok undergrad. tanulja halálra magát (a grad studentek, azok más tészta, ott már tényleg komolyra fordul a dolog), és sok szadista tanár garázdálkodik a diáklelkek között, DE! az elfogultságomat igazolja az (és ez a másodszor), hogy mélyen felháborított még maga a gondolat is, hogy az irodalom a zöldség :) Mindenki tudja, aki valaha is kóstolta, hogy az irodalom a csokitorta, vagy legalábbis a jegeskávé (kinek a pap, kinek a papné, ugyebár) - hatalmas adag tejszínhabbal a tetején! Uff!

Jerry mindig úgy megy az órákra,...

...hogy azt mondja: I'll go and bring enlightenment to the masses. Az en mai megvilagosito gondolataim Csath Geza korul fognak forogni, es meg kell vallanom, erosen visszas erzesekkel megyek orat tarani - alig birtam ugyanis ravenni magam, hogy ujra olvassam a Kis Emmat, es ahideg is furkarozik a hatamon a gondolatra, hogy még elemezni is kell. Meg szerencse, hogy Szasz Janos nem valaszolt a segelykero emailemre, es nem tudom megmutatni a Witman fiukat dvd-n, mert azt hiszem, azt a diakok nelkulem neznek vegig. :))

Másik, irodalmi temaju hirem az, hogy tegnap, a sarki ABC-ben 3 dollarert megvettem a Harmonia Caelestiset, amit anno magyarul nem sikerult vegigolvasnom, hat most estenkent angolul alszom el ra - no offence meant by this. Szamolom a napokat, mikor vegre pontot tehetek az ohioi dolgozatom vegere, es felhotlenul elmerulhetek a shakespeare-i tudomanyokban megint...viccesen hangzik, de tenyleg igy van.

Na, megyek and bring enlightenment to the masses. ;)

Tom and Huck...

...were lying on their back, looking at the sky,

while the water was flowing away under them, gently rocking the raft.

Huck broke their silence when he unexpectedly announced:

-We should build a raft for ourselves, Eastern-European aimless drifters, intellectuals, like A. and Z. and we, who don't belong - travel down the Mississippi, and then up again.

Tom only answered after a minute of silence - as he always did when he wanted to sound wise:

-But we belong, don't we?

-Yes, we belong, we belong too much, I guess.

To signal that he has finished talking, Huck put the pipe back into his mouth.

Silence fell on them again.

Tegnap Princeton-ban jártunk, a képek a mólón heverészve készültek. :) Enjoy. Tom.

Little Italy...

...után ma feltérképeztem Little Hungary-t is :) - and look, what I've found!

Más: Az azért érdekelne: vajon az Egyetemen a papi szeminárium kertjében miért van egy mászóka?

Victory!

We're taking baby steps, but we're definitely getting somewhere :)) Tegnap volt az első nap, mikor jó illatúan fogadott a lakásom (victory #1), és ma, lo and behold, beállított hozzám hat, nagyokat kacagó latino bácsi és néni, és hoztak egy vadiúj, DVD-s TV-t! (victory #2). Ha most még sikerül normális órákat is tartanom este, akkor ma boldogan térek nyugovóra :)!

PRINCETON, Yeah, Baby!

Délután, a departmental party előtt beugrottunk Princetonba!

IGEN! That's the place to be!

Hoppá, hoppá!

Szavak helyett álljanak itt

(a meglehetősen rossz fényviszonyok között készült, ámde csonkaságukban is beszédes) képek

- egyedül az a mondat jut eszembe, amit Anglia filmbéli miniszterelnökétől,

Hugh Grant-től, kölcsönzök, kicsit a helyzetre alakítva

e helyen:

Who do you have to scr** to get in here? :))

New Yorkban...

...most Little Italy-ban sétáltunk, ahol San Gennaro Festival van, és utcai kajaárusok,

és céllövőbódék, és zaj, és vidámság. Aztán lesétáltunk

a Hudson-höz, és ücsörögtünk a promenádon.

Este Russell Jacksont hallgattuk egy joggal elfeledett Othello előadásról beszélni, aztán söröztünk a világ legjobb tanárával. Kivételesen még a youth hostel is jó volt, hoppá, úgyhogy szombaton kipihenve vágtam neki a Belvárosnak - nagyot sétáltam,

és vettem egy hangsúlyozottan nem farmer, azaz itteni tanárok által is hordható őszi nadrágot. :)

Idehaza aztán, a szép két nap lezárásául Elemér fogadott a csodás hírrel: sikerült autót bérelnie, úgyhogy az álmom, mit minden itteni nap álmodom a fénylő padlójú supermarketről is valóra vált: tele a hűtőm nem büdős, nem szűk, és nem gyomorforgató polcokról származó termékekkel, yippy! Ma talán eljutunk Princetonba is, aztán újra jön a munka, de így, feltöltődve mi az, ha nem peanut?! :)

Napjaim...

...legzajosabb része az, mikor reggel bebuszozom, délután pedig hazabuszozom a H-val, vagy az A-val College Av-re - ami a College Avenue Campus, de a cool people-ök errefelé ugyebár rövidítenek :). Tiszta 7es busz érzés, azzal a különbségel, hogy itt az egymásra tornyosuló embertömeg csak diákokból áll. Az imént a következő párbeszéd hangzott el mögöttem, csak azért írom le, hogy érzékeltessem a helyzetem:

-You don't live in Busch any longer?
-No, I'm in Livingston.
-And, how is it?
-Uh, on my floor there are only dudes.
-Dudes, like?
-Like dudes, like old dudes.
-How old?
-25, even more.
-Uh, that sucks.
-Yeah.

:)))

Tegnap, mikor a hídon...

...átdöcögött a busz, a balparton már sárgán táncoltak a felkerekedő szél ütemére a fák, és az aszály miatt elmocsárosodott folyómederben fehér madarak százai gyülekeztek, hogy elrepüljenek melegebb vidékekre. Nagyokat lépve szaladtam be a kezdődő eső elől a könyvtár amerikai módra erőszakosan fenntartott hűvösébe. Magamra terítettem a kardigánom, és a faculty olvasóban, a harmadikon vacogva néztem, ahogy a víz egyre tisztábbra mosta mellettem a hatalmas ablakot.
Lakásnak nevezett patkánylyukam a nap nélkül még lehangolóbb, hát teát főzök, zoknit húzok, és melankólia űzőként, az óráimra készülve azt éneklem egész délelőtt, hogy asszondja,
Kálörsz, ju péjnt máj nájtsz wiz káálörsz! :) (igazából a videó kéne ide hozzá, de nem találtam :( ha valaki megküldi a linkjét, kap pirospontot!)

Ma este, a kedves, és kellemes...

...magyar társaságban, ahol végre találkoztam a főnökömmel is, hoppá! épp azt ecseteltem, hogy azért nem annyira rossz a lakáshelyzetem - az apartmannak eddig "mindenkiakiittlakott" szaga volt, mára ezt sikerült átváltoztatnom bazsalikomos csirkesült szagra, mert azt főztem. Azonban, mikor ma hazajöttem, a lakás előtti folyosón két csótányt tapostam halálra, és így már az ajtón belépve a csirkesült illat sem tűnt olyan vonzónak... Innentől kezdve csak fahéjas sütit süthetek, ezen fogok élni négy hónapig... Más, jóillatú kaja ötlet?Hehehe :)

Ezt hozta az ősz:

Hűs gyümölcsöket (sort of) üvegtálon.(Kosztolányi után szabadon:)
Más - a hűtőmre ez van írva:

A mikrómba pedig ez:

Is this some kind of kitchen joke I don't seem to get? :)

Szép napot mindenkinek a gyönyörű jersey-i indián nyárból!!!!

A second reformed church...

...kivilágított fehér tornya előtt, aztán a Rutgers Hillel izraeli ingyenutakat hírdető színes plakátai között úgy szaladtam, mint akinek kis szányak repítik a varázscipellőit, pedig csak tanítottam, and teaching is bliss... Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzott már, no meg, hogy ennyire jó lesz. De jó volt, jó volt, hurrá, tanítok, hurrá, tanítok!No, megyek is, és készülök az óráimra! Hahahahaha...

Az ékezetek hírdessék,

...hogy all travail came to an end, van immár netem is (nem adták könnyen), és könyvtár hozzáférésem is! yippy! Ja, és úgy néz ki, hogy októberben elmegyek Ohioba egy konferenciára, úgyhogy all hands on board, és dolgozni, kérem, dolgozni! :)

As it stands now...

..my courses will start, and I'll stay.

thank for keeping fingers crossed :)

Tegnap Brooklynban...

..setaltunk (az ekezetek hianya tovabbra is az en internet eleresem hianyat jelzi, bruhuhu...) - na, az nagyon tetszett!

Ez meg Manhattan, a multkori uton, a Staten Island ferryrol

A Brookly-hid Manhattan-nel

Ez pedig Brooklyn Heights.

Holnap eldol a sorsom, tessek minden ujjat keresztbe tenni, es remenykedni, hogy elindulhassanak az oraim!

Ez az Egyetem legregibb epulete

ezek meg a helyi mokusok!!!

Este hetkor besetalt a lakasomba...

...ket kek overallos bacsi, es hoztak egy TV-t. A TV talan '79-ben keszult, akkora a doboza, mint egy haz, a kepernyoje meg mint egy levesestanyer, de szines, es zajt ad. Kedden a lakasugyes kis azsiai srac bizonygatta, hogy a lakasomhoz nem jar TV, de mivel kiderult, hogy minden ott lakonak van, gyanut fogtam - rajtam akartak sporolni, meg ilyet. "This is just temporrrrrarrry" - mondta az egyikuk, spanyolosan megnyomva az rrr-ket. Az is jobb, mint a semmi, mosolyogtam udvariasan. A TV-t egy hatalmas kapcsoloval kell bekapcsolni, a falon, taviranyitoja nincs, es csak 12 csatornaja van - "We will bring you a new one, sooner or later. Or never, hahahaha - This is Rutgers." - nevetett a bacsi.