Került bele két regénykezdemény, egy konferenciajegyzet, az esküvőnk szervezési dolgai (helyfoglalási összehasonlítások, gyűrűméretek), de a legnagyobb részét azzal írtam tele, mikor evett és mennyit kakilt a kisfiunk :). Tegnap, mikor hat hónap után betelt, végiglapoztam, mielőtt elteszem a fiókba. Látszik benne, ahogy egy idő után rendszeresebbek lettek az etetések, előbbre kerültek a lefekvések, és, hogy kb. áprilistól nem számoltam már olyan vallásos buzgalommal a pelenkákat. Ahogy átfutottam az oldalakat, néhol összeszorult a gyomrom, néhol elmosolyodtam, mert fura módon, bár ez hiányzik belőle, a számok és időpontok mögött ott vannak az elmúlt fél év eseményei is.
Hiányzik belőle, de én belelátom, ahogy az első hetekben mindig égtek a villanyok, és összemosódott az éjszaka és a nappal, ahogy kétségbeesetten hívtam a tesómékat és Lilit skype-on, mert a baba nem aludt, túl sokat aludt, nem evett, túl sokat evett, a hasa fájt, az én hasam fájt, és így tovább. Ahogy először visszanevetett ránk, ahogy először hosszasan beszélgetett velünk, ahogy örvendezett a kakilátónak, ahogy először megfogta a Pandát, akinek a nevét nem árulhatom el, és ahogy ezt élőben közvetítettük skype-on a nagymamájának. Ahogy táncolt velem Halász Jutka nénire, miközben sűrűn hullt a hó, és ahogy a Papája lábán volt hajlandó csak elaludni.
Eltelt fél év, és van egy csomó dolog, amiért már nem izgulunk, de tudom, hogy jönnek az új kihívások, és az újabb etetős könyvecskékhez (jön a szilárd táplálék, juhú!) újabb történetek kapcsolódnak majd.
Eltelt fél év, és azon kívül, hogy a mienk a világ egyik legaranyosabb, legszebb és legokosabb kisfia, még elmesélem azt is, hogy:
Kedvenc dala a "Hozzuk el a Mamát a konyhából, hozzuk ki a Mamát a fürdőből, ne hagyjuk a Mamát reggelizni, ne hagyjuk a Mamát hajat mosni..." kezdetű, a Papája által szerzett világsláger,
Kedvenc verse a Ha a világ rigó lenne és az Iciri-piciri,
Kedvenc játéka a fent említett panda és minden könyv,
Tud már forogni hasra-hátra, az oldalán szeret aludni, kis segítséggel tud ülni is, és imádja, ha poingozunk vele, azaz ugráltatjuk a térdünkön.
Papírja is van arról, hogy "magabiztosan lebeg" a vízben, és kinyújtja a kezét az úszó kacsákért.
Járt már Los Angelesben, Magyarországon, Illinoisban és Iowa-ban, három állatkertben és tucatnyi étteremben.
A fél világot kakilátóvá tette - csak a szülei későn kaptak észbe, hogy erről tumblr account-ot kellett volna csinálniuk.
Nagyon szeret emberek között lenni, és biztos, hogy neki is nagyon hiányoznak a nagyszülei, akikkel olyan jókat beszélgetett odahaza.
És még ezer dolgot tudnék leírni, de hallom, ahogy ébredezik a déli alvásból, úgyhogy inkább abbahagyom, és csak annyit írok, boldog féléves születésnapot, Kisfiam!
