Ivannal...

..bebarangoltuk Chelsea-t

tegnap délután/este.

(A fényképeken nem Chelsea látszik, hanem a kilátás...
Pedig Chelsea is gyönyörű, csak lusta voltam elővenni a gépet :))

Soha jobb

névnapi programot!

Lassan elindul a visszaszámlálás, brühühü, brühühü...*

*post scriptum: többen kérdezték, hogy emmegmi?, hát, íme a megoldás: ez kérem egy kutyapulcsi üzlet Chelsea-ben, illetve annak a kirakata, illetve abban a kutya próbababák! No, most már tudjátok, hogy illen is van! :)

A hétvégén elmentem,

...elbúcsúztam

New

Brunswicktól,

meg

a

Rutgers-től.

Nagyot

sétáltam Highland

Parkban,

ami New Brunswick

egyik előkelőbb

külvárosi része.

Gyönyörű idő volt, és a végén még

a viaduktot is sikerült lefotóznom.

Ma délután egy kedves barátom megkérdezte,

...hogy ki lesz az elnök (mármint idekint).Halljátok hát értő elemzésem az amerikai választási kampányról, amit azt hiszem, átvesz majd a CNN is.

Bár még 11 hónapig nem dől el, ki is lesz az elnök, a választási kampány ezerrel folyik. A republikánusok egészen drasztikus módszereket is bevetnek - pl. mindenhol szabad jobbra fordulni,

ámde, ha a választópolgár balra indulna, ez a tábla állja az útját:

A republikánusok ezen kívül még mindig a terrorista veszéllyel fenyegetnek, ezért egész különös civil célpontokon is bevetik a katonaságot (a kép New Brunswick egyik kertvárosában készült):

A demokraták az értelmiségi liberálisokra alapoznak, intellektuális üzeneteikkel,

amik a változást sürgetik

(a mozgás, ugyebár változás... kétszer ugyanabba a folyóba, és más effélék).
Természetesen azért ők is kidolgoztak egy kampánystratégiát a szélesebb néprétegek számára is, ami a Kommunista Internacionálé üzenetét (Világ proletárjai egyesüljetek!) fogalmazza át mai formában:

Természetesen tovább folynak a jelölteket a TV-ben élve boncoló vitaműsorok,

amiken az iraki helyzeten kívül az egyik fő téma az illegális bevándorlók kérdése.

Közben a közvélemény kutatásokban hol Obama, hol pedig Clinton vezet egy orrhosszal.

De a végén úgyis ugyanaz történik majd: bárkit is választanak,

helyette úgyis a lobbik irányítják majd az országot,

a bölcs emberek pedig hümmögve félreállnak,

és az elnök félévi értékelő beszéde helyett inkább Jon Stewart-ot nézik esténként, mert azért legalább itt nem igaz, mint otthon

- itt néha az okosok is szóhoz juthatnak. :)

Hűha,

Check this out!

Találós kérdés:

No, hol jártam ma Jerryvel?

Íme néhány clue:

Toszkánában?

Dél-Franciaországban?

Spanyolországban?

Portugáliában?

Dél-Németországban?

A Dunakanyarban?

Vagy egy templomban?

A középkorban?

Disneylandben?

Tutira Firenzében?
Na jó, segítek (a híd mindent elárul):

Upper Manhattanben!

A hely neve The Cloisters, és itt gyűjtötték össze az amerikaiak a 30as években az Európából összelopkodott középkori kincseket. Jól tették, gimme Disneyland, no meg form follows function! Nekem tetszett!!!

Fúúúúúúú...

...tegnap húsz fok volt!!!! úgyhogy elmentem sétálni.

Tiszta őrület, mindenki kardigánban rohangászott, és tavasz volt a levegőben, az elhaladó autókból dübörgött a salsa, és egy pillanatra minden valahová rohanó new yorki ritmusra lépett, legalább addig, amig rá nem jöttek, hogy közben január van.

A buszvezető néni, aki átvitt az East Side-ra úgy köszönt el tőlem, hogy: Have a blessed day, sweetie, és lehet, hogy ennek köszönhetően, de tényleg szuper napom volt.

1. Megtaláltam a kinézetében bénább, ám sütijeiben autentikusabb, igazi Magyar Cukrászdát, ahol vettem egy télifagyi krémmel töltött dobos szeletet, illetve a magyar hentesboltot, ahol a néni rábeszélt egy tepertős pogácsára,

ami egész egyszerűen fenomenális (még van belőle :))

2. El akartam menni a Neue Galerie-be, hogy megnézzem a Klimt kiállítást, de sajnos kedden pont zárva van. Mivel azonban olyan jó idő volt, inkább tovább sétáltam, bekukkantottam a Whitney-be,

de nem nyűgözött le túlságosan, ezért inkább tovább álltam. (közben azon gondolkoztam, vajon miért van az, hogy életemben nem láttam még annyi roskatag rozoga, alig-állok-a-lábamon-és-az-első-szél-elfúj öregembert, mint itt New Yorkban. Lehet, hogy Ivannal igazunk van, és a nagy luxus teszi őket ilyen törékennyé, de az is lehet, hogy itt olyan jó az orvostudomány, hogy már mind 132 évesek, és akkor az a kis elgyengülés megbocsátható.)

3. Legjobb döntésem az volt aztán, hogy a végén a Frick Gyüjtemény

mellett döntöttem. Igazából El Greco vonzott oda, aki a legeslegeslegkedvesebb festőm mostanság, de annyi minden más is van ott, hogy csak kapkodtam a fejem!!! A legeslegjobb mégis az, ahogy ott minden összejön - a házat Frick bácsi építtette magának,

miután összeszedett néhány milliárdot szánbányászatból és a vasiparból, és miután ennek a sok milliárdnak csekély hányadát műkincsekbe fektette. Megépítette a házat, ahova beengette a nagyközönséget is, hiszen a kincseit nem akarta magának megtartani, de aztán esténként, mikor már aludt a ház, lejött a főlépcsőn a felső szintról, felkapcsolta a lámpákat és órákat ücsörgött a képek előtt, ma este egy Holbein, holnap majd a Rembrandt. Fúúúú, ilyet akarok én is.

4. Azonban, mielőtt elkezdem összeszedni a millióimat, sajnos vissza kell térnem a könyvíráshoz,

no meg olyanok várnak rám, mint nagymosás, és egy röpke ebéd Jerryvel a helyi thai étteremben.
Tessék engem sajnálni... köszönöm! :)))

Szerintem a Butler...

... a kedvencem az eddigi összes könyvtár között- Akadémia inclusive, bocsánat.

Simán kibírok benne tíz órákat, ami azért tőlem elég rendes teljesítmény. Olyan inspirálóan hat rám, hogy vannak pillanatok, amikor elhiszem, hogy meg tudom írni a könyvet. Egyébként (bibibiiiii) ma olyan jó idő van, hogy kardigánban kávéztunk a lépcsőn.

Tegnap, mivel a Könyvtár be volt zárva elsétáltam

a

Lincoln

Centerbe,

majd

kerültem

egyet a Central

Parkban,

megnéztem a 9/11 kiállítást

a New York Historical Museumban, és végül

még az Andráshoz is eljutottunk, aki rakottkrumplit főzött, nahát.