Befejeztem az egyik cikket...

... (one down, one to go), ücsörögtem a Könyvtár előtt az egyik padon, húsz fok volt, körülöttem mókuskák és kósza verebek, jutalmul Kastner Die Schule der Diktatoren-jét olvastam, és nagyon hálás voltam, amiért itt lehetek. Sharon, a titkárnőnk hozott nekem néhány helyi reklámújságot, mert, ugye, nemsokára lesz pénzem, és akkor lehet vásárolni :), meg meghívott hozzájuk Húsvétra, ígértem sütök nekik kalácsot. Ana-val végre beszéltem, Anita meg írt, lehet , hogy megsétáltatja 15-én a markotányosnőt, hahaha. Mivel mi már előre állítottuk az órát, fél nyolc utánig fent van a nap, és ilyen barokkosan szép, ha lemegy. Enjoy.

Kezdem magam...

...illegális bevándorlónak érezni: a social security number-met meg mindig nem utalták ki, ergo nem vagyok hivatott orvosi ellátás igénybe venni (e heti kifogásuk az, hogy a kolléganő, aki az én ügyemmel foglalkozik szabadságon van, és nem férnek hozzá a dolgaihoz), fizetésem ugye továbbra sem érkezett meg, és (!) ma van a negyedik hete, hogy a bejárónő sem jár takarítani hozzám. hüpp-hüpp. Megragadom tehát az alkalmat, és e helyütt szeretnék üzenni a CIA-nak: Hey, you've got the wrong guy (bzw. girl...)

Spring forward...

... fall back. (most tanultam :)
Ma éjszaka még egy órával közelebb kerülök Hozzátok...

A hoki, kérem, nagy meglepetésre,

... no meg nagy megelégedésre jó volt, jó volt!!! Két snapshot, ízelítőül:

Hogy a szerdai hip-hop...

...performancot ubereljuk, ma delutan hokimeccsre megyek - I live the American dream, kerem - bar, jelentem, hamburgert meg nem ettem. Ezt a post azt is hivatott elmeselni, hogy mikozben itt ulok, es szakdolgozatot javitok, az irodam ablaka nyitva van, es vidaman aramlik be rajta a het fok! Plusz, nem minusz! Ha a napocskat Ti kuldtetek, ezuton is koszonom. Ezen kivul azt is megorokitesre meltonak tartottam, hogy a szomszedban a nagyon kimert, nagyon elegans Mrs. Reagan (tenyleg igy hivjak) death metalt hallgat - a jo ido nincs mindenkire pozitiv hatassal ezek szerint. ;)

p.s.: Ha van valami jo tanacsotok, mit kell (bzw. nem szabad) csinalni egy hokimeccsen, du. hatig meg szolhattok! - mert olyanon meg sosem voltam...

A huizhu-n...

...bejelöltek az USA-ban élő magyarok. Megírtam nekik, hogy nagyon köszönöm a megtiszteltetést, de valamit félreértettek.
Én nem élek az USA-ban.

Már többeknek meséltem róla,

...hát most itt az illusztráció:

Ilyen ablaktalan "szekrényekben" ücsörögnek napra-nap a PhD-s diákok a Könyvtárban:

Akinek meg megvan a PhD-je, az ilyen Irodát kap:
És erre néz az ablaka:
A tanulságot mindenki levonhatja magának, hihi...

Az egyedüli luxus, amit...

...minden hónap első bevásárlásakor megengedek magamnak átlátszó zacsiban van, és úgy hívják: Gyulai - már csak azért is, hogy legyen itthon valami hazai íz (mondjuk, nem olyan, mint a Gyulai, de nem rossz), no meg, Gyulán töltöttem életem egyik legmókásabb mini-szünidejét, és ez, ha átvitten is, de emlékeztet arra (by the way, ha Gyulán jártok, a Kolbász-, a Tarhonya-, vagy ne adj isten, a Shakespeare-fesztiválon, ki ne hagyjátok a Dürer termet, meghatározó élmény (ugye, szofi?! :)). Szóval, tegnap, mikor nyúltam a húsos pultban a Gyulai felé, egyszer csak megláttam mellette kék csomagolású kistestvérét - Gyulai Light, hírdette a felirat az egyik oldalon, míg a másikon a szokásos két sor (German-type (sic!) sausage specialities, keep refrigerated) alatt egy harmadik igazított el: 25% less calories than in Gyulai! Úgyhogy, most ott lapul, a sok brokkoli, meg saláta, meg paradicsom, meg uborka között a fitness boom legújabb terméke, a Gyulai Light, és várja, hogy egy különleges alkalommal beteljesedjék a sorsa. Érthető, hogy boldog vagyok :)

Egy kis ízelítő...

... az amerikai bürokrácia világából:
Ma délután vissaztértem a Social Security Office-ba, ami mellett, míg ott voltunk, fényes nappal, a város közepén, kiégett egy ház, többen nézték (nem vicc), és megkérdeztem, mégis hol késik a social security number-öm. A kislány a pult mögött elsétált, megnézte, aztán újra, valahol máshol, majd sajnálkozva kijelentette, hogy fogalma nincs, de a helyzet az, hogy el vannak maradva. Mondtam neki, hogy jól van, de én összesen öt hónapig leszek itt, két hónapja nem kaptam fizetést miattuk, úgyhogy mi lenne, ha csipkednék magukat. Mire sopánkodott egy sort, ráírta az adatlapomra, hogy sürgős, négy hónap múlva elmegy!, majd áthajolt a pulton, és rémült képpel azt suttogta: "De tudja, a központban nagyon mérgesek, ha felhívjuk őket. Kiabálni fognak." Barátságosan mosolyogtam rá, miközben megmarkoltam (nem a nyakát a vékony résznél, csak a pultot, levezetésképpen:), és megkértem, azért az én kedvemért, mégis, ha lehet, viselje már el ezt a kis kellemetlenséget. Megígérte.Terrific.

This special post...

...is solely dedicated to one of my dearest friends, also one of the cleverest guys I know, a rising Shakespearean, and the future fame of Columbia University!

Congratulations, Thrasher, you rock!!!!

A vasárnapi...

... kávém oldalán David Shore, kedvenc TV sorozatom megalkotója, és producere azon sopánkodik, hogy az emberek nem olvasnak eleget. Ha! Ez csak azért van, mert még nem találkozott velem (vagy a barátaimmal, for that matter :)). Hogy egy klasszikust idézzek: Te, és ww. mit dolgozik? Nem tudom, de egy csomót olvas... :)
Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek innen, az Északi sarkról!

Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén...

... gondoltam, elszaladtam a Könyvtárba, és kivettem a Varázshegyet - feltünő hasonlatosságokat vélek ugyanis felfedezni jelen helyzetem, és a regény között, haha... :) Mellette, szofi ajánlására a Három ember a hóban vár rám... Úgyhogy jól el vagyok látva a hosszú téli estékre, bár remélem, nem lesz már sok...

Ó, jöjj el már te szellős március!

Szegény Radnóti,

biztos nem ilyennek gondolta...

Mai pillanatfelvételek a márciusi "szellőről",
és mindarról, ami benne kavarog...

*****

Szerencsére persze nem muszáj odakint bóklászni, lehet luxuséttermekben is ücsörögni, ahol pincérek hada lesi az ember kívánságát, és garantált a 72 Fahrenheit. Íme, az Intézet egy asztal körül, ma, délben, mikor megünnepeltük Eleanort:

(az óramutató járásával megegyezően: Eleanor, ww., Kristine, Anna, Michele, Jim, Kathleen, Sharon)

Check this out :)

Now it's official!
(click here to see)

(élőben nem vagyok ilyen kancsal, ugye? brühühü...)

(többen kérdezték, íme a válasz: a szöveg, ami a képem alatt van nem tőlem származik!!!! :)

Water, water everywhere...

Itt nem lacafacázik az időjárás - ha hideg van, az mínusz húsz, ha esik a hó, az negyven centi. Tegnap este óta zuhog az eső, de megállás nélkül, és, mintha dézsából öntenék...Remélem, ha egyszer eljön a nyár, az is ilyen durva lesz...

Olyan vagyok, mint...

...a Nagy Levin - az jobban fáj, ha rossz színházat látok, mintha nem mehetek színházba egyáltalán... A husikaujjú, hordótestú Hamlet bácsi után tegnap megnézhettem a helyi színi iskolások előadásában az Egérfogót - nem volt olyan rossz, hogy a falat kapartam volna, de valamelyik okos vocal coach azt tanácsolta a diákoknak, hogy, mivel a darab Angliában játszódik, beszéljenek angol akcentussal. Ettől mindegyik olyan lett, mintha valami angolokat gúnyoló vicclapból lépett volna elő, fennhangon sivitoztak, vagy fél óráig nyújtották a szóvégi schwa-kat... brrrr....Az egyedüli (színészi értelemben) jó csávóról persze a végén kiderült, hogy ő igazi színész, Chicagoban... No, mert igen, hiszen itt van Chicago, a színházváros, egy ugrásnyira - de oda nem tudok bejutni, mert bár már március van, még egy fillér ösztöndíjat nem kaptam. A végén tényleg olyan leszek, mint a Nagy Levin - kitörök a Szanatóriumból, kirabolok egy helyi Szupermarketet, és Chicagoban egy színház nézőterén várom, hogy elvigyen a rendőrség! :) Na jó, nem, de, ha a saját Erasmus diákom lennék, már ötvenszer telefonáltam volna magamnak, felháborodottan üvöltözve a telefon másik végén, hogy kérem, hol a pénzem...grrrr...

Ma valamikor éjszaka és...

...holnap reggel között, a nemlétező 29-én egy nagyon kedves Barátom egy évvel megint öregebb lesz. Így hát:

Nagyon boldog születésnapot kívánok, kedves Szmörty,
erjednicska, Pompom, Picur, a fogatlan oroszlán,
a sok szinkronizálásra váró macska,
illetve a horizontális gyík nevében is!!!

Mivel kb. végtelen időm van,

...és az élelmiszer relative olcsó, egészen meglepően jó dolgokat főzök magamnak...általában - mert azért mindig becsúszik valami gikszer, a spenótom múlt héten a WC-ben landolt - de általában ehető, ami kikerül a kezem közül. Tegnap azért még magamat is felülmúltam, el kell dicsekednem vele, ezért ez a "jó ebédhez szól a nóta" post: organikus durumlisztből készült, szuperegeszséges tésztámhoz fokhagymás, citromos, brokkolis mártást csináltam, és a végén beledobtam néhány shrimpset is... Mindenkinek csak ajanlani tudom, ez volt a legjobb, amit jó ideje ettem...

Azért néha durván melléfogok - a boltban a múlt héten vettem egy üveg csemegeuborkát - legalábbis én azt hittem - a cimkéjén az áll: sweet gherkins. Gondoltam, as opposed to spicy = csemege....denkst da, aztán otthon a meglepetés: aaaaaah - uborkák, cukorszirupban, valami borzalmas! Egyelőre a hűtőmben várja, hogy valaki kóbor látogató magával vigye, de a napjai meg vannak számlálva...Ha valakinek gusztusa támadna rá, csak szóljon, az övé lehet! :)

Chicago - először

Bár a hónap leghidegebb napját sikerült kifognunk,

ezért sokfelé nem jártunk,

de legalább beleszagoltunk

Chicago-ba,

voltunk Múzeumban,

ettünk deep dish pizza-t,

küzdöttünk a széllel,

és jó volt, jó volt!

Csak néhány snapshot,

kedvcsinálónak,

nagyon tetszett,
úgyhogy nemsokára (feltéve, hogy egyszer csak jobb idő lesz) majd hallatok felőle megint.

The image of that horror (King Lear, V, 3, 3443) :)

Ma délidőben Michele-vel azon poénkodtunk, hogy megpróbáltuk a címük alapján kitalálni, miről szólnak a helyi moziban az elkövetkezendő napokban bemutatandó filmek.

WW: Yoyes, spanyol film.
M: Árvalány elmegy baszk szeparatistának, első bevetésekor meg kell ölnie a saját, elveszettnek hitt testvérét, és egy csomó ártatlan birkát. Tzameti 13, francia film.
WW: Francia pék feltalálja kisfia számára a gluténmentes fánkot, de hazafelé menet terrorista akcióba kerül, felrobban vele a híd, rajta két iskolabusz, benne kisfia, és egy zárdányi apáca. (megnéztem a neten, meg ennél is durvább...)

És így tovább...

Tudvalevő ugyanis, hogy a Brown Család Mozijában csak embertelenül realista, és istentelenül kegyetlen művészfilmeket mutatnak be. Értem én, hogy nincs pénzük Tom Cruise-ra, meg Hugh Grant-re, meg az összes olyan színészre, akiket a Tomi nem ismer (bocsi...:), de hol maradnak a vicces, meg irónikus, meg szatírikus művészfilmek? Valószínűleg az egész Brown család személyesen zárná be a mozit, ha egyszer észrevennék, hogy valaki elmosolyodik a nézőtéren. Mondjuk, erre most esély sincs, nekem állandóan csak a vészkijáratot keresi rémülten a tekintetem, és hangosan csikorgatom a fogamat kínomban...

Végül Michele-vel egy film mellett tettük le a voksunkat.

M: Andy Warhol élete, dokumentumfilm.
WW:Andy Warhol dies. (A.W. meghal.)
M: I can live with that. (Ezzel együtt tudok élni.)
Én is, hihi...