Tegnap este...

....átmentünk szomszédolni a még megmaradt nagypocakú szomszédunkhoz, aki tényleg kb. 200 kiló, köszvénye van, és leszázalékolt munkanélküli, de afféle igazi south bendi arc - kamionsofőrködött, és fakivágáson dolgozott anno, aztán rákos lett és elvesztette a munkáját. Most havi 1400 dollárból él, ami azért nem sok, de nagyon vidám figura. Van egy csomó hobo kinézetű kukalakó haverja, akikkel,

ha süt a nap, előveszi az 1954-es veterán autóját, és fel-alá korzózik a környéken. Vagy elmegy Michiganbe horgásztúrákra. Esetleg óriási rönköket tüzel el az udvarán, rengeteg sör elfogyasztása közben.Viszont ő az egyedüli kedves szomszédunk, aki ránéz a házra, ha nem vagyunk itt, és mindig szól egy-két kedves szót hozzánk a kerítésen keresztül. 

Tegnap este átvittünk neki egy tálca sajtos rudat, meg egy üveg saját készítésű meggybort, és beszélgettünk egy kicsit, miközben gitár rockot hallgattunk, ami a bácsi egyedüli kedvence. És azt mesélte, hogy a 70-es években, amikor ő tinédzser volt, a környékünk volt South Bend hippy központja. Egy csomó háznál árultak füvet és még a helyi iskola falára is mindenféle marijuanás poénok voltak felfirkálva. Sőt, ha a rendőrök elkapták néha-néha, mikor részegen furikázta a haverjait, akkor is elintézték egy ejnye-bejnyével, és mehetett tovább. 

Szóval, ha a hajamban tollakkal, földet söprő indiánszoknyában és tarisznyával a vállamon állítok be majd haza májusban, ne csodálkozzatok - csak próbálom megidézni a hely szellemét :) 

Évforduló

Nekünk is nehéz elhinni, hogy eltelt egy év, de íme, 5-én ünnepeltük az első házassági évfordulónkat! Hoppá! 

Illetve az igazi ünneplés 7-én történt, mert 5-én a hókotrás elmaradása miatt nem tudtunk elmenni a város egyik legjobb éttermébe kirúgni a hámból. De 7-én is nagyon jó kis este volt, Gyuri megevett egy egész bölényt (that's his story and we're sticking to it), de még annyira éhes volt, hogy be tudott segíteni a Nutella-s cheesecake-be is, szerencsére. 

Ennek képével kíván mindenkinek jóccakát a blog szerzője, egy boldog pöffeszkedő családos.:)

Hóóóóóóóóóóóó

Mindenkitől hallom, hogy otthon is mi vagyunk a címlapon - azaz az idei amerikai tél. Juhúú! Benne leszünk a TV-ben! 

A tények a következőek - tényleg hideg van, és tényleg sok a hó. :) És ez itt tényleg egy csomó helyen káoszt okoz. Minálunk kevésbé, mert itt általános dolog, hogy a tél cudar - elég, ha megnézegetitek a 2007-es posztjaimat, én is mindig ezen nyavalyogtam, no meg azért, mert itt fegyelmezettek az emberek, és, ha a TV azt mondja, hogy ne tessenek kimenni az utcára, akkor nem is mennek. De tényleg - két napra kb. leállt az egész város, parancsszóra. Mi pedig a következőket csináltuk: 

Először, és legfontosabban

hóembert építettünk :)

Aztán, amikor megjött a hó, de még nem volt nagyon hideg

elmentünk sétálni a behavazott Campusra.

Fontos megállapításokat tettünk,

és minden benyomást képileg rögzítettünk.

Mert itt a téma az utcán hever.

Aztán a hó elől bemenekültünk a Gyuri irodájába,

ami a múlt héten új bejáratot kapott - ez eddig a raktár bejárata volt. Tettünk róla, hogy minden információ helyesen szerepeljen a névtáblán, mert ami jár, az jár. :)

Aztán hazafelé beugrottunk tejért meg kenyérért - az egész bolt csak arról beszélt, hogy juj, most aztán jön a világvége, és lezárják az egész várost. Mi viszont csak azt láttuk, hogy bár minden midwesti redneck a terepjárójára szerelt hólapáttal szaladgál, eszük ágában sincs letolni a havat az útról, csak vagánykodnak. Sőt, Indiana állam hivatalos hókotrói is teljes sebességgel száguldottak végig a főúton, és nem tették le a hókotró lapátokat az útra. Úgyhogy nem is csoda, hogy az utcánk sarkán el is akadtunk a hóban, végül az egyik  szomszéd segítségével jutottunk el haza. A nagyhasú szomszédunk azzal fogadott, hogy juhúúú, behavaztunk, de nagy erőkkel dolgoznak a város gépei a főutak megtisztításán - kérdeztük, hogy honnan tudja, mert mi aztán nem láttunk senkit ilyet tenni - mondta, hogy a TV-ből. Mi csak kajánul kacagtunk, majd elláttuk némi házi sörrel, ne kelljen szegénynek nélkülöznie a nagy hóban.
Másnapra aztán, ígéret szerint, megérkezett a hideg.

Ahogy a TV parancsolta, senki se ment ki a házából.

Az általunk szorgosan etetett verebek vidáman napoztak a mínusz 28 fokban,

az ablakon pedig vidáman virultak a jégvirágok.

Ez a kis házunk behavazva,

ez pedig azt ábrázolja, hogy tegnap már havat is takarítottak az utcánkban.

Bár az Egyetem bezárt, Gyuri hősiesen bement, mert holnap cikkleadási határideje van.

Rajta kívül csak egy őrült futó (!) kolbászolt arra.

És íme, a bizonyíték, tényleg alaszkai hidegek vannak nálunk.

De minden olyan gyönyörű, hogy nagyon nem is bánjuk.

Úgyhogy ti se aggódjatok,

igyekszünk nem megfagyni.

Szilveszteri csülökkaland

Két évvel ezelőtt, mikor lementünk első közös Szilveszterünket ünnepelni a Balatonra, az utolsó pillanatban vásároltunk be, indulás előtt, a Tesco-ban, és még egy kicsit fel is háborodtunk, hogy milyen drágán sóztak ránk egy darab bőrös malacot. Ezt a malacot azóta is emlegetjük - mert ez volt életem első sült csülökje, de hihetetlenül finom lett. Nem lebecsülendő módon a máriai konyhát is jól befűtötte, mielőtt a cserépkályha is feléledt. 

Talán a nosztalgia hajtott minket, de Gyuri a mostani Szilveszterre is csülköt rendelt - amit itt azért nehezebb beszerezni, vagy legalábbis mi így gondoltuk. Úgyhogy nem is a szokásos boltunkban kezdtünk, hanem elmentünk a piacra, ahol a hentes már pakolt össze, és mivel bezárt egy hónapra, nem is tudott semmit adni nekünk. Onnan elindultunk a város egyik lepukkant negyedébe, ahol húsz perces autózás után elérkeztünk a híres lengyel henteshez, akinél MINDEN VAN! :) Az egy kicsit meglepett minket, hogy a hatalmas darabnyi hentesembernek, aki kiszolgált fogalma sem volt arról, mi az a csülök, vagy, hogy mi a különbség a csülök és a sonka között, de találtunk egy bőrös, jónak kinéző darabot, és egyszer élünk felkiáltással kipengettük érte a mérhetetlenül magas árat, majd, ki jól végezte dolgát, elindultunk apróságokért a helyi szupermarketbe. Ahol, mint kiderült, csülök kiárusítás volt :( Negyedáron, pont az a darab, amire vágytunk, tonnaszám - mert, amit mi nem tudtunk, ez itt is szezonális szilveszteri darab. Sebaj, most már tudjuk. A drága csülköt végül eltettük pácba, egy kicsit talán meg is füstöljük, és jól lakatjuk vele majd a barátainkat. 

A szilveszteri menünk pedig így nézett ki: 

zsemlegombóc,

Szamorodni,

saját gyártású házi sör, Gyuri nevesített söröskorsójából

és a bajorosan elkészített csülök. Ezt aztán egy hétig ettük, de tegnap a végére jártunk. Soha rosszabb beruházást!