Tegnap este...

....átmentünk szomszédolni a még megmaradt nagypocakú szomszédunkhoz, aki tényleg kb. 200 kiló, köszvénye van, és leszázalékolt munkanélküli, de afféle igazi south bendi arc - kamionsofőrködött, és fakivágáson dolgozott anno, aztán rákos lett és elvesztette a munkáját. Most havi 1400 dollárból él, ami azért nem sok, de nagyon vidám figura. Van egy csomó hobo kinézetű kukalakó haverja, akikkel,

ha süt a nap, előveszi az 1954-es veterán autóját, és fel-alá korzózik a környéken. Vagy elmegy Michiganbe horgásztúrákra. Esetleg óriási rönköket tüzel el az udvarán, rengeteg sör elfogyasztása közben.Viszont ő az egyedüli kedves szomszédunk, aki ránéz a házra, ha nem vagyunk itt, és mindig szól egy-két kedves szót hozzánk a kerítésen keresztül. 

Tegnap este átvittünk neki egy tálca sajtos rudat, meg egy üveg saját készítésű meggybort, és beszélgettünk egy kicsit, miközben gitár rockot hallgattunk, ami a bácsi egyedüli kedvence. És azt mesélte, hogy a 70-es években, amikor ő tinédzser volt, a környékünk volt South Bend hippy központja. Egy csomó háznál árultak füvet és még a helyi iskola falára is mindenféle marijuanás poénok voltak felfirkálva. Sőt, ha a rendőrök elkapták néha-néha, mikor részegen furikázta a haverjait, akkor is elintézték egy ejnye-bejnyével, és mehetett tovább. 

Szóval, ha a hajamban tollakkal, földet söprő indiánszoknyában és tarisznyával a vállamon állítok be majd haza májusban, ne csodálkozzatok - csak próbálom megidézni a hely szellemét :)