Még mikor Tamás itt volt, vele beszélgettünk arról, hogy milyen furcsa, az itteniek mennyire csak szervezett formában szeretnek érintkezni egymással. Anno Peter Holland is panaszkodott erre a Notre Dame-os újságban, hogy itt sosem történik meg az, hogy a diákokkal, vagy a kollégákkal a nap végén az ember spontánul belül egy sörre valahova, és, hogy ez mennyire hiányzik neki Stratford és Cambridge után. Gyuri tanszékén sincs soha olyan, hogy csak úgy összeüljenek az emberek, pedig ott vannak olyanok, akik elvileg PhD-s koruk óta barátok... Persze neki is furcsa ez München, meg nekem is Piliscsaba után, ahol semmi sem természetesebb, mint "csak úgy" beülni a kollégákkal egy sztrapacskára, vagy egy sörre a Pótkulcsba, pl. De nemcsak a munkahelyi viszonyokból hiányzik a spontaneitás, a baráti összejövetelek is gyakran megrendezett ágenda szerint alakulnak, itt van legjobb példának a MOPS, ami a helyi kisgyerekes anyukákat tömöríti, és amibe kazah barátom, Vera hívott el, aki egyébként persze nagyon más, mint az itteniek, és úgy általában nagyon jófej, úgyhogy az ő kedvéért járok én is.
A MOPS igazából olyan, mint az otthoni baba-mama körök, azzal a különbséggel, hogy, mint a legtöbb szervezet itt, természetesen templomokhoz kötődik, és természetesen szigorúan megrendezett. Emlékszem, Zitus barátnőmék is szerveztek maguknak Piliscsabán baba-mama kört, az azonos korú gyerekek mamáiból, meg Tamás is azt mesélte, hogy náluk is van egy - ez tök jó ötlet, hiszen az ember hasonló élethelyzetben lévő társaival találkozik, plusz még a gyerekek is szocializálódnak, hurrá. De otthon ez leginkább traccsparti, meg játszóház, itt pedig kötött napirendű összejövetel, ahol előadások vannak, tartani kell az időrendet, és el kell végezni az aznapi feladatokat, punktum. Erről már egyszer tettem is említést, de ma nem is e miatt kapkodtam a fejem a Mops-os anyukák között, hanem, mert rájöttem, hogy a midwesti anyatársadalom egy olyan kulturális közeg, aminek a megfejtéséhez gyakran egyáltalán nincs kulcsom.
Történt ugyanis, hogy ma nem volt előadó, az év első MOPS-találkozóján ugyanis hagyományosan spontán (azaz központilag irányított :)) játékkal köszöntik a vidám anyukák az új esztendőt. A játék teljesen rendben is volt, de mikor a kötetlen beszélgetés napirendi ponthoz értünk, semmihez nem tudtam hozzászólni :) Az az én saját gondom, hogy nem szeretek vásárolni, itt ez népi sport, minden óra vásárlási félóra, úgyhogy a "ki-mit vett leértékelve Karácsony másnapján, jövő Karácsonyra" téma számomra csak simán érdektelen volt. De, ami utána jött! Miért vettetek ranchet? Kérdezte Lorit a csoportvezető Sarah. Kiderült, hogy a grangeri anyukák között most ez az új trend - nagy ház helyett vesznek egy ranchet South Bend határában. Nem azért, mert lovakat szeretnének tartani, hanem mert... kapaszkodjatok meg... a ranchnek nagy a pincéje. Nem viccelek! Kiderült, hogy az asztal körül az elmúlt évben hárman költöztek ki egy ranchre, csak ezért - hogy nagy legyen a pincéjük. Percekig azt taglalták, hogy milyen jó, most a föld alatt elfér a TV szoba, és a házi tornaterem, meg a gyerekek játszószobája, ezért a fenti lakrészeket annyival könnyebb tisztán tartani. Und so weiter, und so fort.... phew...
A délelőtt következő témája az volt, ki hol biztosítja a gyémánt ékszereit - nem viccelek, és nem hazudok. Ekkor már csak hüledezve ültem, és próbáltam szakértő képpel bólogatni. Nekem ugyanis még aranyékszerem sincs, nemhogy gyémánt - és nem is lesz. De a helyi viszonyokból már ki vagyok okosítva, úgyhogy csak kérdezzetek nyugodtan, és minden kérdésre válaszolok. Megtudtam, hogy itt elvárják a férjektől, hogy a 10-dik, vagy 15-dik házassági évfordulóra lecseréljék a feleség egyszerű jegygyűrűjét valami értékesebbre, illetve, hogy az eljegyzési gyűrűnek legalább fél karátosnak kell lennie. No meg, hogy a legokosabb külön biztosítani őket, azonban hasznos, ha a lakásbiztosításhoz is hozzáadjuk járulékként az ékszereinket, biztos, ami biztos alapon.
Innen a kisgyerekek fülbelövési problémáira terelődött a szó (a legnagyobb gond az, hogy a mallban nem mindig a fül közepére teszik a lyukat, úgyhogy Kelsey azt javasolta, az anyukák mérjék ki otthon a fülcimpa közepét, és rajzolják be filccel), de igazából leléptem, mielőtt a téma kibontakozhatott volna. Majd igyekszem a hiányt később pótolni. :)
No comments:
Post a Comment