Minden, amit a sörről tudni akartál, de sosem merted megkérdezni

Avagy: útmutató kezdő sörfőzőknek a búzasör elkészítéséhez.

1. lépés, illetve figyelmeztetés: kb. 5 gallon, azaz 20 liter sör elkészítésére szánjunk egy napot - nem viccelek, aki pár órás opcióra vágyik, az igyon szörpöt :))

Szükségünk lesz egy nagy üstre - a legjobb az, amin van hőmérő is.

Szerezzünk be egy sörfőző mestert is, de a képen látható már nem eladó.

Megtöltjük a bödönt 10 liter vízzel, és

felmelegítjük 130 Fahrenheitre.

Beleöntjük az előzőleg összekevert, kicsit megtört gabonákat,

amiket aztán jó sokáig főzünk - melegítjük, várunk, melegítjük, várunk...

ilyen trutymólevesünk lesz

Közben, hogy ne unatkozzunk, nézzük meg, a vicces mókusok

trükkös mutatványokkal szereznek ebédet maguknak.

Aztán mikor már elég meleg,

és így néz ki

akkor egy részét lecsapoljuk,

majd visszaöntjük. 170 fahrenheitre felmelgítünk másik 10 liter vizet, és

azzal is átmossuk - addig, amíg jól ki nem ázik a gabonából a finomság.

Végül a kiázott gabonamasszát öntsük rá a liliomágyásra - jó talajlazító ugyanis.

Innentől mindennek nagyon tisztának kell lennie...

A cukrosízű gabonatrutymót újra elkezdjük melegíteni,

majd beleöntjük a komlót - először a felét,

majd 20 perc után a másik felét is (az első adja a keserűséget, a második az aromáját.)

Végül gyorsan lehűtjük - ezzel a szuper masinával átfolyatunk rajta egy csomó vizet,

és 20 perc alatt, csiribú csiribá,

lehűl.

Végül levegősítjük, azaz felhabosítjuk, azaz oxigént varázsolunk bele.

Kiöntjük az érlelőedénybe,

beleöntjük az élesztőt, és már kész is.

Lehet álmélkodni, hogy forr.

 Mindenkinek jó sörfőzést kívánunk!!!!

Sasok és egyéb állatfajták

Mindennel lemaradásban vagyok, de most próbálom bepótolni a mesélést. Azt már talán többen sejtitek, hogy South Bend nem egy pezsgő metropolisz, úgyhogy a hétvégéken próbálunk egy kicsit kimozdulni, és, ha lehet, természetet is látni, mert itt abból sincs nagyon sok. Úgyhogy két hete szombaton elmentünk Chicago mellé, a Starved Rock State Parkba (voted #1 attraction in Illinois after Chicago! :)), ami két dologról nevezetes: télen megfagynak a vízesései, és az nagyon szép, no meg, hogy itt telelnek Amerika címerállatai, a fehérfejű rétisasok. Az egészet pedig kb. úgy kell elképzelni, mint a Rám-szakadékot, néhol betonutakkal. Alant a képek, magukért beszélnek, ahol nem, ott feliratozom őket. 

Gyuri a szakadék szélén

Canyonszerű

kb. ilyen

Fába szorult...

Megfagyott

Néha a nap is kisütött

Szegény vízszintesen növő fa

Fehérfejű sas

ezek is - Gyurinak van jobb képe, majd elkérem tőle.

Ez Gyuri szuperképe! Jó, mi?

Óda az IKEA-hoz

Ó, te drága svéd kék-sárga angyali képződmény, aki az Európától távolba szakadott, az amerikai bútoripar nagymamás stílusának és a midwest anti-urbánus szemléletének kitett szegény páriáknak is megadod a bútor-összeszerelés örömét, és a mindennapi DIYkodáshoz szükséges alapanyagokat, köszönjük, hogy itt is manifesztálódtál a közelünkben!
A te jóvoltodból lett:

 Undercover redneck férjemnek mágneses késtartója a falon,

ww-nek, háztündérként új konyhapolca,

evőeszköztartóból barkácsolt ékszertartója, (most még a konyhában hever, de majd a helyére kerül)

és a jövő hétre, reméljük, gyönyörű dolgozószobája is (de ez majd külön poszt-ot érdemel.)

ez a before állapot :)

Gyuriból

világhírű mókusfotós lesz, akárki meglássa:

http://cukisag.blog.hu/2013/01/30/mokus_eledel

(majd ma írok egy csomót, csak egész héten cikket javítottam, és nem jutottam ide, bocsánat...)

Blöff

Ez rövid filmkritika lesz. A filmnek nem a címe blöff, a műfaja az - tegnap ugyanis, a magyar kolónia helyi illusztris tagjaiként megnéztük az egyetem mozijában Tarr Béla Torinói ló című filmjét, és siralmas volt. Nem felkavaró vagy megrázó, vagy hűde művészi, vagy bármi említésre méltó - csak rossz... Különösen azon húztam fel magam, hogy a nagyon aprólékos, nagyon lassú, nagyon odafigyelős film tele volt inkonzisztenciákkal - pl: a narrátor (Ráday Mihály :)) azt mondja a szél mindig ugyanabból az irányból fújt, miközben látjuk, hogy az egyik nap a lánynak az arcába, másnap az arcából fújja a haját, a ló hámját látjuk, hogy minden nap beteszik az istállóba, majd mikor el akarnak menekülni, a házból veszik elő, a kút tetejét látjuk, hogy a földön hagyják, erre másnap megint a kúton van - ááááááá, és a főszereplő lány nem tudott beszélni, áááááá!

De igazából az a baj, hogy a film ennyit sem érdemel... Dr. Csaba, esztétika szakos undercover bölcsész szerint:
1. Én mindenkinek megadom az esélyt, de Tarr Bélát fenékbe kéne rúgni.
2. Még jó, hogy van otthon sör.

Uff.

Kedves olvasóink!

A South Bend-i Állatvédő Egyesület és Madártani Központ februári hírlevelét olvassák.

Indiana címerállata, a kardinális...

...több példányban is itt lakmározik naponta az ablakunk előtt.

Némelyik még a párját is magával hozza.

Munkatársaink éjt-nappallá téve dolgoznak azon, hogy kis házunkat kiszabadítsák a jég fogságából. (Itt éppen csákánnyal törik fel az ajtó előtti jeget.)

De a harc az elemekkel nem mindig a mi javunkra dől el.

 

Nagy örömünkre azonban visszatért régi barátunk,

az akrobatikus képességeiről elhíresült mókus, Gusztáv!

És magával hozta néhány lábadozó barátját is.

A Campus is megvan, de ma, mivel estére vendégeket várunk, inkább itthon múlatom az időt, mert sütnöm és főznöm kell :)

Végezetül pedig hadd álljon itt Guszti, a legcukibb falánk mókus a mi utcánkban - sziasztok! 

Same ol' difference

A munka szünetében (három oldalt írtam egy délelőtt alatt, tessék rám büszkének lenni), kávézás után, elszaladtunk a HR-re, hogy csináltassunk nekem is Notre Dame-os kártyát, mert az házastársaknak is jár, juhú! A HR-es néni jót nevetett, mikor kiderült, hogy már volt egyszer kártyám, de főleg azon, hogy a régi képemen szőke vagyok, és rövid hajam van. Az egyszerűség kedvéért nem változtattam a képen, de már egy kicsit megbántam...
Van olyan, hogy az ember múltja és jelene diszkontinuus :)