Kalandozások Notre Dame-ban

A tökfaragáshoz...

...erős kéz kell,

és elszántság,

manóka kép,

vidámság,

no meg a megfelelő szerszám :)

Ha mindezekkel rendelkezünk,

nem maradhat el a kívánt eredmény,

és mienk lesz a legszebb tök az utcában.

BOOOOOO!

Ahogy már írtam, lett egy macskánk :) Hivatalos neve Mitzi Pixel Jervis, és leginkább egy kis foltos tehénkére hasonlít. A terv az volt, hogy egy hetet marad velünk, amiből a végén egy hónap lett, ami igazi cicalázban telt. Ahogy lassan megszelídítettük Mitzit, ő ezzel párhuzamosan idomított szolgálóivá, és alattvalóivá tett minket - ahogy egy macskának illik :)

Eleinte még a szomszéd lépcsőjén fogadta el csak tőlünk a vacsorát,

aztán átszokott a mi lépcsőnkre,

és megtanította nekünk, hogy kell inni :).

Végül bemerészkedett a konyhánk sarkába is,

sőt, az első hideg napon a raktárszobánk egyik eldugott sarkában tért nyugovóra.

Azért folyamatosan szemmel tartott minket,

de lassan átvette az irányítást.

Segített nekem cikket írni,

és rászokott, hogy mellettünk lustálkodjon naphosszat.

Egy kicsit talán el is kényeztettük :))

és lassan mind a ketten

hű rabszolgáivá lettünk.

Aztán egy nem várt fordulat következett. Volt szomszédaink egy facebook post-ban tudatták velünk, hogy meggondolták magukat, inkább tartsuk meg a macskát, mert nagyon drága a repülőjegy Angliába. Ezután jött a címben ígért egy hetes érzelmi hullámvasút, amit nem könnyített meg, hogy mind a ketten hullafáradtak voltunk a munkától, és az előző hetek eseményeitől. Mert ugye, szívünk szerint megtartottuk volna Mitzit, de reálisan esélyünk sem volt erre - hiszen nem tervezünk sokáig itt maradni, az életünk arra állt rá, hogy sokat utazunk, hogy hazamegyünk, stb. - ebbe sajnos nem fér bele egy cica, majd csak odahaza, ha lesz állandó otthonunk. Úgyhogy őrült tempóban kezdtünk új családot keresni Mitzinek, főleg, mivel tudtuk, hogy a hét végén elutazunk Denverbe. Nem jártunk sok sikerrel, ezért végső kétségbeesésemben írtam egy keményebb hangú levelet a szomszédainknak, ami szerencsére megtette a hatását. Jó emberek ők, és imádják Mitzit, akinek még Facebook oldalt is csináltak, csak egy kicsit bohémek, és szükségük volt egy kis noszogatásra.

Így történt aztán, hogy pont egy hónap után, október 31-én Mitzit elvitték a volt szomszédaink barátai magukhoz, ahol azóta megkapta az állatorvosi papírjait is, és 8-án, pénteken el is repül majd, ha minden jól megy, Londonba. Igen megsirattuk, és bizony üres lesz cica nélkül a lakás.

De elhatároztuk, hogy az otthoni első cicánkat,

már, ha lány lesz,

Mitzinek fogjuk majd mi is hívni!:)

Dűne

Október, miután ránk ijesztett egy kis hóval, és jó sok esővel, végül hihetetlenül gyönyörű napsütéssel búcsúzott South Bendtől. Úgyhogy mi sem tétlenkedünk, fogtuk Tamást, és elmentünk a Michigan-tóhoz.


Első megállónk, hagyományosan, Three Oaks volt.

Ami most is hozta szokott formáját :)

Természetesen elzarándokoltunk a Drier's Butcher shophoz is,


ahol a környék egyetlen ehető kenőmájasa kapható. Reklámja szerint: Your body will not reject our liver, haha.

Ilyet én is akarok csinálni a Balatonra.

Megmutattuk Tamásnak a jó sok kacatboltot,

amik igazán csodás őszi installációkkal örvendeztettek meg minket.

Aztán illa berek, nádak, erek, irány a Michigan-tó.

Íme, a három muskétás :)

Hurrá, nyaralunk!

Melléknap és halo, Áginak szeretettel :)

Tamásnak kirándulást ígértünk, úgyhogy bevetettük magunkat a dűnék melletti erdőkbe, sőt, a végén még egy igen meredek dűnét is megmásztunk, amire, be kell vallanom, négykézláb kúsztunk fel a végén, de megérte.