Már írtam a múltkor, hogy az egyik nagyhasú szomszédunk elköltözött Angliába. Még azt is említettem, hogy van neki egy szuper kiscicája, akit nagyon fogunk majd hiányolni. No, hogy rövidre fogjam a történetet, úgy esett, hogy a szomszédunk elutazott, szegény Mitzike pedig itt ragadt, ugyanis az állami állatorvosi szervek is bezártak, és nem tudták kiadni az utazáshoz szükséges papírjait. Így esett, hogy két hete van egy lízingelt macskánk.
Mitzike hihetetlenül okos cica, az első naptól elfogadta, hogy mi adunk neki enni:
és inni:
Sőt, ha jókedvében találtam, délután az uzsonna után hajlandó volt felugrani mellém a hintaágyra is, ahol simogathattam is, ha jó napja volt. Igazából persze Gyurinak van igaza, aki mindig azt mondogatta, hogy Mitzikének unalmasak vagyunk :) Szegénykének nagyon hiányoznak a gazdái, és minket csak azért tolerál, mert a mi kertünk tele van izgalmas kisállatokkal, akiket pl. a hintaágy alól pompásan meg lehet figyelni:
| Csak úgy mellékesen: ugye, milyen szuper hintaágyunk van? Mi építettük! |
És lőn! A macskák zsenialitásának újabb bizonyítékaként Mitzike ma vacsora helyett egész egyszerűen besétált a lakásukba, körbejárta a hálószobákat, megmosakodott az ágyunkon, majd, mint aki jól végezte dolgát, nyugovóra tért a jelenleg raktárnak használt kisszobában. I am happy :)
| Mitzike az ágyunkon. Ugye milyen hihetetlenül szép lett a szoba, hogy Gyuri lefestette a borzalmas sötétbarna műfa lambériát? Sok más dolog is változott, majd írok házkörbevezetős post-ot is. |

No comments:
Post a Comment