Jacques Copeau

Major Tamás, aki hosszan küzdött a háború előtt azért, hogy valaki akár egy percig is komoly színészként gondoljon rá, egyszer még jelmeztervezői munkát is vállalt. Történt ugyanis, hogy Várkonyi egyik Molière előadásánál kihullott a díszlettervező, Major, aki akkor már franciából fordított, sőt a Bölcsészkar francia szakára is járt, beugrott helyette, az utolsó pillanatban tervezett egy adagnyi jelmezt (azt hiszem, az Úrhatnám polgárhoz), és a kapott pénzből 1937-ben elment Párizsba. Ott pedig megnézett egy-két előadást, és köztük volt Jacques Copeau színházának a Vieux Colombier-nek az egyik előadása is, ami, az én érvelésem szerint igen hosszan tartó és komoly benyomást tett rá, ámde, mint Majorral oly sokszor, igazából külsőségeiben (és a commedia dell arte szeretetében) elsősorban. 

Ezt azért mesélem el, mert a hétvégén volt itt egy konferencia Copeau-ról, amire persze elmentem, és egy csomó okosságot hallottam. Itt volt John Rudlin, aki az angliai performance studies oktatás egyik úttörője, és kb. az összes angol nyelvű Copeau-ról szóló írás szerzője. Nagyon vicces, a bácsi úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt kerti törpe, és úgy is öltözködik. Viszont hihetetlenül jó előadást tartott, és utána jót is lehetett beszélgetni vele, ami most, hogy a tudományból kitaszított páriaként tengetem napjaimat, különösen jól esett. Voltak workshopok is, Copeau tanítványokkal, de mivel az ő módszere igencsak testi alapú, inkább kihúztam magam ezek alól, mert nem volt kedvem 20 éves színész hallgatók előtt bénázni :) 

Viszont összefutottam Peter Hollanddel, aki összeismertetett a Shakespeare at Notre Dame program művészeti igazgatójával is, úgyhogy igen jó kis mini-konferencia volt az egész. És most is meg kellett állapítanom, hogy azért jó volt elvégezni a Károlin a színháztudomány MA-t. Annyival magabiztosabban mozgok színháztudományi körökben, mintha hirtelen beavatódtam volna - és ez jó érzés :) 

Végezetül álljon itt tudományos férjem rajza, akit megihletett Jacques Copeau, és ezt rajzolta nekem a konferencia végére: 

Ugye, milyen tehetséges? :))
(és ugye értitek a képrejtvényt?)