Hát, először is: az Egyetem itt Dunkin Donuts :) A diákok viszik magukkal az órákra a kaját, és a nagy adag kávét, lazán hátradőlnek, és hagyják, hogy egy hatvan éves professzor a lelkét is kitéve a fejükbe töltse a tudományt. Vagy egyenesen a helyi kávézóban találkoznak a fent nevezett professzorral, és annak ebédszünetében hagyják, hogy a prof. helyettük megírja a szemináriumi dolgozatukat. (Legalábbis ez történt tegnap mellettem egy asztalnál, ahol egy fiatal prof. először megpróbálta lebeszélni a diákját arról, hogy a Da Vinci kódból írja a szemináriumi dolgozatát, majd mikor kudarcot vallott ez iránti igyekezetében, inkább szépen "megírta" helyette az egészet - szerintem kezd azzal, hogy...aztán beszélj arról, hogy...és végül fejezd be azzal, hogy...).
Ok, most azért túlzok, egész biztos, hogy itt is sok undergrad. tanulja halálra magát (a grad studentek, azok más tészta, ott már tényleg komolyra fordul a dolog), és sok szadista tanár garázdálkodik a diáklelkek között, DE! az elfogultságomat igazolja az (és ez a másodszor), hogy mélyen felháborított még maga a gondolat is, hogy az irodalom a zöldség :) Mindenki tudja, aki valaha is kóstolta, hogy az irodalom a csokitorta, vagy legalábbis a jegeskávé (kinek a pap, kinek a papné, ugyebár) - hatalmas adag tejszínhabbal a tetején! Uff!






