Reggel Jerry-vel...

...taxiba szálltunk, és egy órát álltunk a mínusz 12 fokban Harlemben, hogy aztán bejuthassunk, és

meghallgathassuk az Abyssinian Baptist Church híres gospel karát.

Egy óra csonttá fagyás után megérkezett Hillary Clinton, a security-k és a press, és egy nagydarab fekete bácsi azt mondta nekünk, hogy most már menjünk haza, ma nem tudnak beengedni senki látogatót.

Mondjuk, nem túl keresztényi dolog hagyni, hogy ácsorogjunk, és egy óra után szólni, hogy bocsánat,
na, de, ennyit a baptistákról :))
hüpp, hüpp... Íme a link, hogy lássátok, igazat szólok: http://www.nydailynews.com/news/2007/10/28/2007-10-28_hillary_clinton_shines_at_harlems_abyssi.html

Mondjuk, az igazság az, hogy mi Jerryvel baromira jól szórakoztunk, és a végén sétáltunk még egy nagyot Harlemben is, úgyhogy így is megérte az egész...

Aztán náluk még megittam egy teát, és irány

a Rockefeller teteje.

A szél ugyan majdnem levitte a fejünket, de Nórival keményen dacoltunk az elemekkel,

és mindent alaposan megnéztünk.

A képeken is látszik egyébként,

hogy New York mennyire más felépítésű város, mint Chicago.

Nemcsak, hogy tömörebb, és katonásabb, de valljuk be, nem is olyan picturesque :)

Azért az elmúlt félév alatt eléggé a szivemhez nőtt.

Ezen a képen az is látszik, ahol lakom - a Central Park karéja felett egy kicsivel balra felfelé :)

Sajnos a Szabadságszoborról lecsúsztunk, mert már délután volt,

de szerettünk volna még valami túristás-emlékezeteset csinálni,

mikor eszembe jutott, hogy az első new yorki napomon

a Robi elvitt Queensbe,

és onnan néztük a kivilágított skyline-t -

stílusosan tehát,

utolsó new yorki napjaim egyikén

elvittem tegnap a Nórit oda.

A képek Queens széliben készültek,

rálátással Manhattanre.

Végül, mikor lement a nap,

stílusosan belelovagoltunk a naplementébe,

vagy valami hasonló történt :)

2 more

I: You know, I've been thinking about it today - New York's not going to be the same without you.
V: Yeah, it's gonna be much better, right?
I+V: Hahahahahahaha...
(I+V: hüpp-hüüpp)

Vidám hétköznapok az Upper West Side-on...

Reggel általában én kelek először, aztán Tore (akiről még nem írtam, de norvég, versenybiciklista, nemzetközi tanulmányokat hallgat, és voll in Ordnung), megreggelizünk, elbeszélgetünk, ez alatt Nick is fölkel, és megkérdezi, nem zavart-e minket a köhögésével - szegény már két hete beteg, de mi udvariasan mosolygunk, és mondjuk, hogy ne aggódjon, mert nem zavart (egyébként tényleg nem), majd elmegy ki-ki a dolgára, Könyvtárba, boltokba, sétálni, stb. Találkozom Ivannal, kávézunk, mondjuk eljön hozzánk, mert ő is ismeri Tore-t, megiszunk egy pohár italt hármasban, beszélgetünk, immáron öt óra - és ekkor?: FELKEL ALICE! Alice ugyanis fordítva van bekötve :) - ezt most nem úgy értem, hanem egyszerűen arról van szó, hogy fordítva él - délután ötkor kel, lezuhanyozik, morog, és elmegy a szülei lakásába, a Central Park mellé, vacsorázni. Éjfélkor hazajön, majd hajnali ötig szöszmötöl a szobájában, akkor elalszik, és az egész kezdődik előről. Ivan minden nap újabb teóriákkal áll elő arról, hogy mit is csinál Alice VALÓJÁBAN :)), de igazából szerintem csak fura. Azért van itt, hogy lássa New Yorkot, és megtanuljon angolul, de ezt a két célt azért nem űzi túlságosan nagy erővel.
Egyébként a fűtéshelyzet megoldódása után elég jó kis lakás lett ez, főleg mivel Tore is takarít, és így már egyesült erővel küzdünk az amerikai diákok hanyagsága ellen.
Az egy gond az, hogy lehet, hogy van egy egér a konyhában - na, remélem, vele nem találkozom, amíg itt leszek...

4 more

Varró...

...Dani rulez! Épp a minap ecseteltem egy new brunswicki társaságban, ahol mindenki szerint hullaszag szűrődik csak át Magyarország irodalmi frontjairól, hogy á, dehogy! Merthogy azért költőink vannak szép számmal, akik jók - például ott a Varró Dani, mondtam, - akit persze senki nem ismert, úgyhogy másnap egy órát azzal töltöttem, hogy a verseiból szedtem össze egy jó csokrot nekik (és persze jól szórakoztam :)). No, és nemcsak, hogy jó költő, de még a Gilmore girls-t is szereti - hát lehet ennél jobban kívánni? Nem, nem lehet! :)

It's the final countdown :(((

Úgyhogy, amíg még lehet, Ivan-nal elmentünk kirándulni,

New Havenbe,

ahol ugyebár a Yale van.

Rory Gilmore-ral nem találkoztam sajnos, de biztos azért, mert intersession van :) -
azért ő nélküle is szuper volt az egész

New Haven igazi New England-i kisváros, ahogy az ember azt elképzeli -

igazi hetven éve épült műközépkori házakkal

és háromszáz éve épült puritán templomokkal,

no meg, hurrá, second hand bookshopokkal összenőtt kávézókkal
(ezek következményeit rám és Ivanra sejteni lehet.)

Az egyik legizgalmasabb dolog mégis a Beinecke Rare Book and Manuscript Library,
ami fényáteresztő márványból épült, és ami a szerkezet zsenialitása miatt megengedi, hogy így,

mindenki által láthatóan

lehessen a könyveket tárolni (a kép életlen, mert vakut persze nem használhattam,
de a honlapon biztosan vannak szebbek is.)
Este aztán leszakadt a vállam,

míg hazahoztam a Yale-en vett könyveket (becs'szóra mindre szükségem van!),

de megérte, mert beléjük majd azt írom, hogy New Haven 2008
- who would have thought? who would have thought?

6 more

Ivannal...

..bebarangoltuk Chelsea-t

tegnap délután/este.

(A fényképeken nem Chelsea látszik, hanem a kilátás...
Pedig Chelsea is gyönyörű, csak lusta voltam elővenni a gépet :))

Soha jobb

névnapi programot!

Lassan elindul a visszaszámlálás, brühühü, brühühü...*

*post scriptum: többen kérdezték, hogy emmegmi?, hát, íme a megoldás: ez kérem egy kutyapulcsi üzlet Chelsea-ben, illetve annak a kirakata, illetve abban a kutya próbababák! No, most már tudjátok, hogy illen is van! :)

A hétvégén elmentem,

...elbúcsúztam

New

Brunswicktól,

meg

a

Rutgers-től.

Nagyot

sétáltam Highland

Parkban,

ami New Brunswick

egyik előkelőbb

külvárosi része.

Gyönyörű idő volt, és a végén még

a viaduktot is sikerült lefotóznom.