PRINCETON, Yeah, Baby!

Délután, a departmental party előtt beugrottunk Princetonba!

IGEN! That's the place to be!

Hoppá, hoppá!

Szavak helyett álljanak itt

(a meglehetősen rossz fényviszonyok között készült, ámde csonkaságukban is beszédes) képek

- egyedül az a mondat jut eszembe, amit Anglia filmbéli miniszterelnökétől,

Hugh Grant-től, kölcsönzök, kicsit a helyzetre alakítva

e helyen:

Who do you have to scr** to get in here? :))

New Yorkban...

...most Little Italy-ban sétáltunk, ahol San Gennaro Festival van, és utcai kajaárusok,

és céllövőbódék, és zaj, és vidámság. Aztán lesétáltunk

a Hudson-höz, és ücsörögtünk a promenádon.

Este Russell Jacksont hallgattuk egy joggal elfeledett Othello előadásról beszélni, aztán söröztünk a világ legjobb tanárával. Kivételesen még a youth hostel is jó volt, hoppá, úgyhogy szombaton kipihenve vágtam neki a Belvárosnak - nagyot sétáltam,

és vettem egy hangsúlyozottan nem farmer, azaz itteni tanárok által is hordható őszi nadrágot. :)

Idehaza aztán, a szép két nap lezárásául Elemér fogadott a csodás hírrel: sikerült autót bérelnie, úgyhogy az álmom, mit minden itteni nap álmodom a fénylő padlójú supermarketről is valóra vált: tele a hűtőm nem büdős, nem szűk, és nem gyomorforgató polcokról származó termékekkel, yippy! Ma talán eljutunk Princetonba is, aztán újra jön a munka, de így, feltöltődve mi az, ha nem peanut?! :)

Napjaim...

...legzajosabb része az, mikor reggel bebuszozom, délután pedig hazabuszozom a H-val, vagy az A-val College Av-re - ami a College Avenue Campus, de a cool people-ök errefelé ugyebár rövidítenek :). Tiszta 7es busz érzés, azzal a különbségel, hogy itt az egymásra tornyosuló embertömeg csak diákokból áll. Az imént a következő párbeszéd hangzott el mögöttem, csak azért írom le, hogy érzékeltessem a helyzetem:

-You don't live in Busch any longer?
-No, I'm in Livingston.
-And, how is it?
-Uh, on my floor there are only dudes.
-Dudes, like?
-Like dudes, like old dudes.
-How old?
-25, even more.
-Uh, that sucks.
-Yeah.

:)))

Tegnap, mikor a hídon...

...átdöcögött a busz, a balparton már sárgán táncoltak a felkerekedő szél ütemére a fák, és az aszály miatt elmocsárosodott folyómederben fehér madarak százai gyülekeztek, hogy elrepüljenek melegebb vidékekre. Nagyokat lépve szaladtam be a kezdődő eső elől a könyvtár amerikai módra erőszakosan fenntartott hűvösébe. Magamra terítettem a kardigánom, és a faculty olvasóban, a harmadikon vacogva néztem, ahogy a víz egyre tisztábbra mosta mellettem a hatalmas ablakot.
Lakásnak nevezett patkánylyukam a nap nélkül még lehangolóbb, hát teát főzök, zoknit húzok, és melankólia űzőként, az óráimra készülve azt éneklem egész délelőtt, hogy asszondja,
Kálörsz, ju péjnt máj nájtsz wiz káálörsz! :) (igazából a videó kéne ide hozzá, de nem találtam :( ha valaki megküldi a linkjét, kap pirospontot!)

Ma este, a kedves, és kellemes...

...magyar társaságban, ahol végre találkoztam a főnökömmel is, hoppá! épp azt ecseteltem, hogy azért nem annyira rossz a lakáshelyzetem - az apartmannak eddig "mindenkiakiittlakott" szaga volt, mára ezt sikerült átváltoztatnom bazsalikomos csirkesült szagra, mert azt főztem. Azonban, mikor ma hazajöttem, a lakás előtti folyosón két csótányt tapostam halálra, és így már az ajtón belépve a csirkesült illat sem tűnt olyan vonzónak... Innentől kezdve csak fahéjas sütit süthetek, ezen fogok élni négy hónapig... Más, jóillatú kaja ötlet?Hehehe :)

Ezt hozta az ősz:

Hűs gyümölcsöket (sort of) üvegtálon.(Kosztolányi után szabadon:)
Más - a hűtőmre ez van írva:

A mikrómba pedig ez:

Is this some kind of kitchen joke I don't seem to get? :)

Szép napot mindenkinek a gyönyörű jersey-i indián nyárból!!!!

A second reformed church...

...kivilágított fehér tornya előtt, aztán a Rutgers Hillel izraeli ingyenutakat hírdető színes plakátai között úgy szaladtam, mint akinek kis szányak repítik a varázscipellőit, pedig csak tanítottam, and teaching is bliss... Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzott már, no meg, hogy ennyire jó lesz. De jó volt, jó volt, hurrá, tanítok, hurrá, tanítok!No, megyek is, és készülök az óráimra! Hahahahaha...

Az ékezetek hírdessék,

...hogy all travail came to an end, van immár netem is (nem adták könnyen), és könyvtár hozzáférésem is! yippy! Ja, és úgy néz ki, hogy októberben elmegyek Ohioba egy konferenciára, úgyhogy all hands on board, és dolgozni, kérem, dolgozni! :)

As it stands now...

..my courses will start, and I'll stay.

thank for keeping fingers crossed :)

Tegnap Brooklynban...

..setaltunk (az ekezetek hianya tovabbra is az en internet eleresem hianyat jelzi, bruhuhu...) - na, az nagyon tetszett!

Ez meg Manhattan, a multkori uton, a Staten Island ferryrol

A Brookly-hid Manhattan-nel

Ez pedig Brooklyn Heights.

Holnap eldol a sorsom, tessek minden ujjat keresztbe tenni, es remenykedni, hogy elindulhassanak az oraim!

Ez az Egyetem legregibb epulete

ezek meg a helyi mokusok!!!

Este hetkor besetalt a lakasomba...

...ket kek overallos bacsi, es hoztak egy TV-t. A TV talan '79-ben keszult, akkora a doboza, mint egy haz, a kepernyoje meg mint egy levesestanyer, de szines, es zajt ad. Kedden a lakasugyes kis azsiai srac bizonygatta, hogy a lakasomhoz nem jar TV, de mivel kiderult, hogy minden ott lakonak van, gyanut fogtam - rajtam akartak sporolni, meg ilyet. "This is just temporrrrrarrry" - mondta az egyikuk, spanyolosan megnyomva az rrr-ket. Az is jobb, mint a semmi, mosolyogtam udvariasan. A TV-t egy hatalmas kapcsoloval kell bekapcsolni, a falon, taviranyitoja nincs, es csak 12 csatornaja van - "We will bring you a new one, sooner or later. Or never, hahahaha - This is Rutgers." - nevetett a bacsi.

Mint a tavaly olvasott....

..Tom Wolfe regenyben, ma elleptek a Campust a megpakolt SUV-kal erkezo szulok, es a piros poloba oltozott eligazito legenyek. Valamelyik truck kopott hata mogul biztos elobujik egy Charlorre Simmons, szigoruan repafarmerben es viragos bluzban, es mar biztos feni ra a fogat a College Avenue egyik feher haza mogott egy kigyurt felsotestu, zselezett haju frat boy. A kerdes, hogy ennek a tortenetnek kulso szemleloje, valami modon reszese, vagy csak tavoli elkepzeloje leszek-e, egy heten belul eldol...

Kicsit kafkai ez a mai nap,

...a konyvtarban kijelentettek, hogy kell egy Rutgers ID number ahhoz, hogy konyvekhez jussak - de azt nem tudtak megmondani, olyanhoz hol juthatok (Rutgers ID-m van, nem annak a szamarol van szo). A konyhamban (hahahaha, micsoda tulzas!) gaztuzhely van, de sehol nem lehet gyufat kapni. Ahhoz, hogy az ember Net ID-hoz jusson, ahhoz Net ID kell ;) Nem is folytatom...

De sut a nap, hoppa!

Egyelore ekezetek nelkul,

...elnezest mindenkitol!

Szoval, most mar itt vagyok, New Jerseyben - a Magyar Intezet irodajabol irom ezeket a sorokat, mert nekem otthonrol nem mukodik a gepem. Hogy mikor fog? Ja, azt nem tudjak... Itt, az intezetben is egyebkent egy computeres embert varok, de nem jon - mindegy, tegnap ezt tanultam: itt a vegen minden megoldodik, csak nem ugy, ahogy kene - hat, ebben remenykedem.

Az elmult negy napot New York Cityben toltottem, az jo volt, jo volt! New York olyan, mint egy nagy London, ugyhogy hasonloak iranyaban az erzeseim is - nem szep, nem tetszik, de azert el lehet benne lenni. ;) A vonat egy ora alatt bevisz innen, ugyhogy remelem, meg vissza-visszaterek. Azonban meg sosem lattam varost, ami ennyire a fogyasztasra epult volna, ugyhogy talan jo, ha egyelore megmaradok New Brunswick-i maganyomban, amig lehet, es nem koltom szeleburdisagokra.

Majd meselek meg, meg teszek fel kepeket is - ez csak egy eletjel, irjatok majd, ha idotok engedi! xx,ww.

A helyi pénzügyi kalamajkák...

...befejezéseképpen ma a Bank közölte velem, hogy pénteken nem tartanak pénzt, ezért nem juthatok a fizetésemhez - a tréning segített, már az arcom se rándul.

Lassan minden a bőröndbe kerül, úgyhogy én is búcsút veszek azzal, hogy akkor élőben, otthon folyt. köv.- a blog meg talán majd szeptemberben, New Jersey-ben folytatódik... de ne igyunk előre a medve bőrére, ugyebár.

Stílusosan álljak én itt, zárszavul, a Nanovic Intézet előtt:Üdvözletem küldöm kedves Mindnyájatoknak:
Your Humble Author, ww.

Ha-ha!

Mai szakmai sikereim (hihihi) - elfogadták, és meg fog jelenni a Multicultural Shakespeare című periodika negyedik kötetében az egyik cikkem, és másfél év után megjött a levél: az OTKA pályázatomat is elfogadták - hogy ez utóbbiból mennyit kapok, még nem tudom, de JUHÉJ, akkor is!!!

(most megyek, turbó-olvasok még egy kicsit :))

Mintha egy hatalmas...

...szaunában sétálnánk: 35 fok, 80 százalékos páratartalom, ami egy idő után eső lesz, hurrá, az azt jelenti, hogy még több pára, mert az aszfaltról is párolog ezerrel a leesett víz, ömlik rólad a víz, az ernyőd már nem nyitod ki... szóval jó! Mintha a trópusokon lennénk, pedig ez csak South Bend! :)

Ma végre sikerült fényképezőgépet is vinnem, és megörökítenem South Bend egyedüli szép utcáját, sőt, még a Studebaker Múzeumot is bejártuk.

Elbúcsuztam Joeltől, aki az egyedüli még itt levő haverom, Victor Turner valószínűleg ezt nevezné liminoid állapotnak. (csak, hogy lássátok, hogy tanultam is valamit!):))

Amerika legnagyobb csodája...

...(biztos otthon is van, csak még nem jött szembe) a vakuum-os csomagoló táska. Kingát, aki egy született csomagoló tehetség, ugyancsak minimális csomagolásairól híres szerény személyemet, plusz a varázs-zsákocskákat is bevetve sikerült a dolgok nagy részét a hátizsákom mélyére süllyeszteni.
Ha nem indul be a cider business, varázs-zsákokból leszek milliomos!

p.s.: a képtár legújabb darabjai a Notre Dame állatvilágát mutatják be - for all who care :)

Most jönnek....

...az utolsók: Utolsó vasárnap, gyertya a grottónál, ebéd Csurgayéknál, utolsó séta a Martin's-hoz, utolsó levél a HR-re, utolsó sörözés a fiúkkal - aztán egy hét múlva majd visszanézek, a Heathrow-n, a csatlakozásra várva, és azt éneklem újra, hogy micsoda útjaim voltak nekem... :)

Ha-ha-ha-ha....

Na, ezt kapjátok ki! A dolgozatot, amit hónapok óta írok újra és újra, elfogadta, eredeti formájában, publikálásra, a Shakespeare Jahrbuch! Nem tudom, most mit csináljak! Dobjam ki az esszét, amin hónapok óta dolgozom, vagy próbáljam nekik elsütni az újabb változatot, vagy ilyenkor most mi van???? AAAAAAAAHHHH!

(azért örülök ám :))

Fúúúúúúúúúúúúú....

...ez nagyon jó volt!

Elmentünk New Buffalo-ba, a Michigan tóhoz,

megebédeltünk Sharon-ék hajóján,

lesétáltunk a partra, és úszkáltunk a vízben,

építettünk egy hatalmas homokvárat,

felmásztunk a dűnékre,

aztán Joe kivitt minket a tó közepébe,

ahol vidáman szeltük a habokat,

és néztük, ahogy táncot járt a napsugár a tavon.

Mindenki olyan jól érezte magát, hogy el is határoztam, én is akarok egy hajót :)

Tegnap a Target-ban...

... Maryam-mal vettem egy carry-on bőröndöt, és három, "összenyomom-a-ruhát-kipréselem-a-levegőt" zsákot, mert minden segítség elkel, ha ezt a sok cuccot haza akarom vinni :) Aztán, mivel jól végeztük a dolgunk, elmentünk a fiúkkal találkozni a Legend's-be, és ND trivia-ból vizsgáztattuk egymást.
Ma, Jim engedélyével, nagy intézeti kirándulásra indulunk, a Michigan tóhoz, talán még a naplementét is látni fogjuk, aminek a teteje, ahogy Csurgay professzortól a múltkor megtanultuk, zöld, és nem piros. Uff.

Chicago ötödször

Ezúttal minden elmaradt dolgot sikerült bepótolnom: végre bejutottam Frank Lloyd Wright bácsi házába, és fel a chapel in the sky-ba, és még hajótúrázni is voltam az Építészeti Társasággal, meg feküdtem a homokban az Oak Park Beachen, ami Chicago közepiben találtatik.

Ja, és volt tüzijáték is, gondolom, nekem, búcsúzóul, mert egy ideig nem jutok vissza ide... sigh, sigh...

Majd teszek fel képeket a képtárba, csak túl sok van., és közben dolgoznom is kell (plusz ma koradélután Bárdos Artúr fiával találkozom, hoppá!), úgyhogy egy időbe kerül, míg kiválogatom őket, so patience, my dears..

Ma reggel...

...almás rétest sütöttünk az intezetbelieknek - gyönyörű, de beleragadt a tepsibe :))

De végül is mindegy, mert már jól indult a reggel - ő

várt egy levélkével, és az elmaradhatatlan szappanbuborékfújóval

a konyhaasztalon, Kingától. A korlátunkra kötve pedig Csurgayék ajándéka:

Sajnos el kell menni dolgozni, pedig legszívesebben egész nap csak ünnepeltetném magam....hihihi....

ps: Ez az angyalka pedig az intézeti emberek ajándéka :)
Képek a szülinapi BBQ-ról: a képtárban

A legjobb a tó!!!!

A fényképezőgépem persze az evezés közepén lemerült, de ez is több a semminél:

A kormányosom :)

Az Indiana Jones-os rész, amit a helyiek vicces módon a "szigeteknek" hívnak... szigetek= három kidőlt fa

Előtört a domináns énem...

...szegény Kingát minden borzalomra kényszerítem: tegnap pl. arra, hogy megegyen vagy tiz choc chip cookie-t, és borba áztatott barackot, no meg egy hatalmas adag fagylaltot hozzá! Szegény nem mer ellenkezni, de látom, hogy nagy áldozatokat hoz békés együtt lakásunk érdekében. Mai gonosz tervem pedig az, hogy kényszeriteni fogom, az Irodából ne haza, hanem a helyi tóhoz (St. Joe Lake) menjünk, és evezzünk, meg úszkáljunk napnyugtáig.
GONOSZ VAGYOK!!!! Ha-ha-ha-ha! ;)

Görög saláta,

... saját alkotású mustárosan fűszeresre pácolt grillezett hús, petrezselymes újkrumpli és egy hatalmas tál choc chip cookie: ez volt a mai, vasárnapi menű, amit Csurgay professzorékkal együtt fogyasztottunk el. Ildikó néni híres háziasszony, de azt hiszem, Kingával nem vallottunk kudarcot mi sem. Persze, ami igazán vasárnapivá tette az ebédet, az az ebéd utáni, cider melletti beszélgetés volt, ami egyszerre megnyugtatóan otthonivá változtatta a vasárnapot, és juttatta eszembe mindazokat, akik nagyon hiányoznak, így, vagy úgy. (21!)

Ma, mikor...

...hazaértünk az Intézetből, egy váratlan látogató fogadott minket a lépcső tetején, az ajtónk előtt. Mondtuk neki, hogy fáradjon beljebb, még mogyorónk is van, amin falatozhatna, de elszaladt. Azért még pózolt egy fotó erejéig, mert az itteni mókusok igen hiú állatkák.
Már csak 24 napom van itt, elkezdődött a pánikolás - csak ma ezermilliárd könyv jutott eszembe, amit nem olvastam el, pedig terveztem, aaaaaah! :)

Tegnap este megjött Kinga,

...nagyon vicces, hirtelen én vagyok a "local", kísérgetem ide s oda. A könyvtár melletti pool-nál ülve belefutottunk Jimbe és Monsigneur Charlie Brown-ba, éppen ebédeltek - és Jim a csereprogramról beszélve azt mondta, engem megtartanak, nem engednek haza... hihihi. Jól esett, persze, de azért ettől nem kell tartani - bár, minden időjárási és pénzügyi viszontagság ellenére meg fogom könnyezni a Notre Dame-ot, ha, alig négy hét múlva majd felszáll a gépem... De most, vissza a munka frontjára - kb. tiz nap óta nem csináltam semmit, hoppá!

Szegény, szegény....

...Darvas Iván - egy szerelmemmel újra kevesebb :(