Sztahanovista

Gy-val gyakran poénkodunk azon, hogy ebben az országban semmi sem olyan, mint volt, avagy - this country is going down the drain. Persze, ez részben vicc, de azért: 

exhibit A: Gy. irodájában két hétig javították a légkondit, mindig jött valaki szaki, valamit szétszedett, majd félbehagyta, és azt mondta, visszajön pár nap múlva - így egy idő után az irodának állandó díszévé vált egy létra, és egy hatalmas zöld kuka, amibe a légkondiból csöpögő több liter víz gyűlt. 

Ma pedig nekem volt szerencsém látni az amerikai sztahanovizmus egy szép példáját (exhibit B): Koradélután, mikor hazajöttem a könyvtárból (hurrá van, kivevős kártyám!) itt várt egy 130 centis fiatalember, mondván, hogy ő azért jött, hogy megnyírja a sövényt, illetve minden olyan növényt, ami (ez egy helyi varázszó) safety hazard, azaz veszélyes. Mondtam neki, hogy szuper, miben segítsek - hát, áramra lenne szüksége, kapott. Nekilátott a sövénynek, kb. öt percig nyírta, majd hallom, hogy telefonál: Főnök, itt vagyok a Warrick street-en, nyírom a sövényt - de az a kérdés, hogy most mit csináljak, csak az egyik oldalt nyírjam meg, vagy a szomszéd felől is? (Itt zárójelben megjegyezném, hogy nincs a szomszéd felé kerítés, azaz nem kellett volna birtokot háborítania, a sövény egy méteres, akár erről az oldalról is megnyírhatta volna - volt vele egy kislétra, gondolom, pont ilyen célokra). Nagy hümmögés, tanakodás következett, majd úgy döntött, nem meri, maradt hát a félig nyírt sövény. Levágott még néhány magasra nőtt ágat, amit úgy sanzsén a garázs elé szórt. Kimentem, hogy jelezzem, ez talán nem a legtökéletesebb megoldás, mire zavartan megkérdezte, miért, ma'am, Önök használják a garázst? Úgyhogy összeszedte az ágak egy részét, és a telek közepére húzta. Érdeklődtem, mi lesz ezekkel, mire zavartan azt felelte: I could ask for a truck, or....you can burn it. (azaz: hívhatNÉK egy autót, hogy elvigye, vagy elégethetnék) - Szabad nyáron égetni itt a faházak között? kérdeztem ártatlanul - Ja, nem, az illegális. Hát, akkor talán mégiscsak hívhatna egy autót - jó, mondta a homlokát ráncolva, but then I have to make a phone call (de akkor telefonálnom kell). Próbáltam a legkedvesebb mosolyom bevetni, és biztosítottam róla, hogy I'd really appreciate that. (azaz igazán értékelném, ha megtenné -  ami egy semmitmondó helyi frázis, de néha hatásos :) Mondta, hogy jó, holnap akkor visszajön, hátha akkor tud beszélni a szomszédunkkal, akinek az engedélye nélkül nem nyírhatja meg a sövény másik oldalát. Végül hozzátette, hogy az apró ágakat is csak holnap, vagy később a héten tudja csak összegereblyézni, ugye nem haragszom - ekkor már egy kicsit fogytán voltam a türelemnek, úgyhogy mondtam neki, hogy ne aggódjon, majd én összegereblyézek utána. 

Olvasom közben, hogy Európa inog, de most már nem aggódom annyira, ha bedől az oktatás, max. eljövök én is széltoló sövénynyírónak a Notre Dame-ra.  :)