Driving rant

Szóóóóóval - ha valaki Amerikára gondol, az egyik állandó sztereotípia az, hogy hoszzú, széles országutak kötik össze a hatalmas szabad tereket - Thelma és Louise, road movies, effélék. És ez így is van - Amerika elég jól felismerte az autópályák katonai mozgósításának fontosságát, és gyorsan meg is tanulta azok építését a németektől. Szerencsére a hidegháborúnak vége, repülőknek sem kell gyakran leszállni a széles útpályára, de az autópályák megmaradtak, és bár minőségben gyakran a Prága - Drezda pálya csehországi szakaszára emlékeztetnek, azért el lehet jutni rajtuk A-ból B-be.... azaz el lehetNE... HA az amerikaiak tudnának vezetni... És most jön a rant :) 
Nem tudnak. Legalábbis arra még nem jöttek rá, hogy a két sáv közül az egyik arra való, hogy abban gyorsítsanak, és leelőzzék a külső sávban haladó lassúakat. E helyett mind a két sávban ugyanolyan gyorsan haladnak (cruise control), úgyhogy az ember kilométereket tehet meg úgy, hogy előtte két, teljesen egymás mellett utazó autó blokkolja az autópályát. Ha mondjuk valaki a német autózási stílushoz szokott, annak egy Chicago-South Bend út alatt csomókban hullik ki a haja az idegességtől :) 
Szombaton hazafelé autózva egy fekete autó állta el mindenki útját a belső sávban, sztentori szigorúsággal lassítva a forgalmat kb. 15 kilométeren keresztül. Az autónk tele volt müncheni emberekkel, akik előrehajolva, tűkön ülve adták Gy-nak a tanácsokat, hogyan próbáljon előre jutni. Nagyon jól szórakoztunk, és tényleg elröpült a két órás út, de azért halkan megjegyzem - talán itt az ideje, hogy Amerikában is bevezessék az autós oktatást...