Snap!

Az ember teljesen más középnyugatot ismer meg, ha van autója - mikor itt voltam 2007-ben, az életem tere csak a Campus volt, és az azért elég limitált élettér, to say the least - most viszont lehet kirándulni, ami szuper. 

 Indiana nem extraorbitálisan szép vidék, nincsenek hegyek pl, ami azért hiányzik, de viszont a legkisebb helyből is próbálják kihozni a maximumot - így van egy csomó park, meg sétáló hely, ahol lehet grillezni is, no meg azért itt van a Lake Michigan a sarkon, ami hiper-szuper. 

Szombaton elmentünk a Fernwood Botanikus Kertbe, ahol igazából minden helyi adakozásból jött létre: minden padra, fára, kertre ki van írva, hogy kinek a pénzéből, vagy még gyakrabban, kinek az emlékére állították, újították fel, rakták oda. 






Gyuri szerint ez azt jelenti, hogy az illető hamvai oda vannak temetve, azért burjánzik itt minden ennyire, de maradjunk annyiban, hogy ebben nem hiszünk. 





Nagyon szép napsütéses napunk volt, láttunk a madarak etetőjét kifosztó dagi mókuskát, sok-sok madarat, a szélesen hömpölygó St. Joseph folyót, vizimalmot, és éppen viccesen vartyogó mini sárga békákat fotóztunk, amikor egy korpulent néni arra buzdított minket, hogy dobjunk néhány szedret a folyó vízébe. 

Mi mit sem sejtve engedelmeskedtünk, és akkor, the horror, the horror: egy prehisztorikus hüllő dugta ki a fejét, és snap! befalta a bogyókat. Úgy is hívják, snapping turtle, és rögtön a kabalaállatom lett. Horrorvideó itt látható róla, de szerintem cuki, és tökéletesen illik a memorial témához... hihihi...