Cinkrázós

Az egész azzal kezdődött, hogy eltűnt az elektromos rovarcsapkodónk. Arra még mindenki tisztán emlékszik, hogy a múlt heti grillparty után Gy. büszkén demonstrálta, mennyire hasznos, de másnap reggelre hűlt helye volt csak. A legelfogadottabb elmélet szerint a legyek összefogtak, és bosszúból elvitték. Bárhogy is legyen, ennek következményeként esténként szúnyogok és legyek raja szállja meg kis lakásunkat, akikkel esélytelenek vagyunk felvenni a harcot. Én, mint Balatonon edződött leány, azt gondoltam, mit nekem néhány szúnyogcsípés, de keményen megbünhődtem elbizakodottságom miatt. Mindkét lábam, térdtől lefelé (szoknya volt rajtam a szerdai grillpartin) tele van ötforintos nagyságú szúnyogcsípésekkel, amik annyira viszkednek, hogy éjszaka felébredek rájuk.Úgyhogy elővettem gyerekkorunk nagyágyúját, a cinkrázóst, és megadtam magam. Nem használ, de placebonak megteszi - no meg, nosztalgiának sem utolsó :)