Hänninen

Talán emlékeztek rá, hogy itt volt egy nagyon kedves finn család, akikkel barátkoztunk. Susával, a feleséggel én sétálgattam, Gyurinak Ismo, a férj volt a kollégája. Volt nekik három gyerekük is, még vigyáztunk is rájuk többször, barbecue-ztunk együtt - egy szó, mint száz, igazi barátaink voltak. A múltidő jelen esetben azért helyes, mert sajnos hétfőn hazautaztak. Ismo nem kapta meg az ösztöndíj hosszabbítását, és itt pedig nem lett volna elég munkája ahhoz, hogy el tudja tartani a családot. (Mellékesen, de megjegyzem, hogy a Notre Dame-on óraadóként annyit keresett volna, mint Finnországban a munkanélküli segély, hoppá!)
Vasárnap még utoljára átjöttek elbúcsúzni,

Még elhoztunk tőlük néhány raklapot, amivel nagy terveim vannak :)

Aztán összeálltunk egy utolsó csoportképre:

Nagyon fognak hiányozni! On mukavaa aikaa Suomessa, dear Ismo, Susa, Konsta, Otso and Touko!