Ami körül a napjaink forognak

Kisfiunk első, saját maga alkotta összetett szava a homoktelep volt. Oda vitte a dömper (az egyik a három közül) a homokot, amit a markoló, a bobcat és a buldózer (segít!) hordott bele. Fiús anyukás olvasóim biztosan megértően bólintanak, de itt kérem, többről van szó.

Mióta Bubu elég nagy ahhoz, hogy kommentáljon az őt körülvevő valóságra, azóta a campuson építkeznek.

Folyamatosan, több helyen egyszerre. Először idegesítő volt, hogy lezárták az utat, amin menni szoktunk, de aztán megtanultuk élvezni a helyzetet. Most már gond nélkül megtaláljuk a legizgalmasabb eseményeket (pl. ha egyszerre több munkagép is dolgozik egy helyen),

és a legkisebb szégyenkezés nélkül állunk a kerítés mellett egy órát, hogy mindent alaposan tanulmányozhassunk. Egyes markolóvezetők már előre integetnek nekünk.

Napjaink nagy része itthon is munkagépek körül forog - mondjuk, mi is adjuk Bubu alá a lovat - Gyuri mindenféle Bobcat katalógusokat rendelt neki, amiket legalább olyan elszántsággal olvassuk, mint a Cars and Trucks and Things that Go című klasszikust (amit én szereztem be). Így aztán a mi szókincsünk is fejlődik, mert a bobcatek rengeteg feltéttel vásárolhatók meg, és Kisbubu is meglepő dolgokat tanul meg 21 hónaposan - például, hogy raklap, meg utility vehicle.

A legviccesebb változás abban jelentkezik, hogy mi számít eseménynek. Mikor jövünk hazafelé a sétából, mi Bubuval lelkesen meséljük Gyurinak, mit is láttunk odafelé - pl. És akkor képzeld, két targonca (targo) felemelte a betonos kádakat (magas, magas, magas), és a bácsik, akik az állványon dolgoznak (ott, bácsi), elvették azokat. Aztán a targoncák visszamentek, és a betonpumpánál (pumpa) megtöltötték a kádakat. Gyuri ilyenkor érdeklődve néz ránk, a történet poénját várva. De nincs poénja, ez a történet - és mi ezt napokig meséljük ezután.Viszlát klasszikus dramaturgia, csattanó, meg effélék! Welcome toddler construction lore!