Hét hónapos terhes voltam, mikor utoljára ültem a biciklimre, amit, valljuk be, esztétikai elvek alapján választottam, és, bár gyönyörű, igen nehezen gurul :). Ellen ellenére igen hiányzott, hogy kerekezzek a campuson, meg a környékbeli utcákban, mert itt igazából ez az egyik legegyszerűbb és legjobb szabadidős tevékenység.
Aztán vagy három hete gondoltunk egyet, vettünk Kisbubunak egy biciklis sisakot, sőt, mivel felelősségteljes szülők vagyunk, magunknak is egyet-egyet (amit a campuson viselni még mindig kicsit vicces, de majd megszokom), és elmentünk biciklizni. Kisbubu imádta - azóta is mondogatja-mutogatja: baba(sisak), baba(ülés), nagyon tetszett neki minden felszerelés, az, hogy Mama is biciklizik, hogy Papa mögött ülhet, no meg az, hogy minden biciklitúra előbb-utóbb egy játszóterezésben végződik. :))
Mi pedig boldogok vagyunk, amiért kisfiunk minden ilyenre kapható - szombaton kb. 15 kilométert tekertünk Kisbubuval, és bár minden kicsi emelkedőt megérzett, és megpróbált szétesni a biciklim, azért hurrá, megint biciklizem!!!!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)

No comments:
Post a Comment