Múlt héten fogtunk magunkat, és elmentünk Los Angelesbe. Gyurit a munkája hívta, engem a kalandvágy, kisfiúnk pedig ilyen kalandozó szülőkkel van megáldva, úgyhogy akarta vagy sem, vittük magunkkal. Egyébként angyalként viselkedett, a repülőutakat átaludta, vidáman kokettált az amerikai múmia-nénikkel és a stewardessekkel, és úgy általában fantasztikus volt, bár egy kicsit elfogultak is vagyunk, ha róla van szó.
Los Angeles egyébként nem túl szép, ezért önszántunkból nem biztos, hogy felvettük volna a must-see helyek listájára, de Gyuri az HRL Labs-zel dolgozik együtt egy projekten, és ők Malibuban vannak, úgyhogy egye fene, lenyeltük a békát, és a south bendi 10 fokból elmentünk egy kicsit a kaliforniai mindig-nyárba. Az HRL-t egyébként az Aviator filmből ismerhető Howard Hughes alapította,
és onnan is ismerhetitek, hogy itt építették meg az első lézert.
Hogy mi folyik odabent, az hétpecsétes titok, Gyuri még WC-re is csak őrizettel mehetett ki, de a kilátás, az magáért beszél:
Hughes bácsi úgy gondolta, a mérnköknek csak a legjobbat.
Most aztán mindenki arra panaszkodik,
hogy a nap belesüt a monitorjába,
és inkább leköltöznik a pincébe. Phew.
Malibu egyébként jó hely. Igazából egy óceánparti útszakasz, és a mellette lévő hegyek víz felőli oldala. Legalábbis itt laknak emberek (pl. James Cameron, akinek a Titanic után épített házát többször megcsodáltuk a kerítésen keresztül.) Úgyhogy, míg Gyuri az HRL-ben ücsörgött, én fogtam kisfiúnkat, és lementünk az óceánhoz.
Aznap volt a névnapja - kevés kisfiú mondatja el magáról,
hogy három hónaposan a Csendes-óceánt kapta
egyik névnapi ajándékául.
Los Angeles egyébként ennek a kettőnek a keveréke:
pálmafák
és végeláthatatlan autópályák, amiken folyamatosan dugó van.
Úgyhogy az alábbi úti beszámolóhoz ezt a zenét ajánlom aláfestésül:
Sajnos a Universal Studios-ba nem jutottunk el, mert talán Kisgyurinak az sok lett volna, de azért igyekeztünk több mindent megnézni.
Először is elmentünk Hollywoodba, ahol még a templomok is mutatják, hogy ez egymás világ.
És tényleg - a Hollywood Boulevard ugyanis egy lepattant giccs,
a Kínai Színházzal,
meg a csillagokkal együtt.
Olyan, mint egy szegényes Las Vegas. Két kereszteződés után
a szép századfordulós házakat,
a híres emberek csilagjait,
és a régi filmszínházakat felváltják a piszkos pólóárudák, amik előtt drogosok kéregetnek.
Az utca közepén pedig ez a rémisztő giccs pláza áll, aminek egyetlen legitimitását az adja, hogy
onnan látható a Hollywood felirat.
Miközben itt sétálgattunk, végig testvérem kedvenc filmje, a Ford Farlaine kalandjai járt az eszemben,
Aki nem ismeri, itt megtalálja az idevágó idézetet.
A lenti piszokból aztán felemelkedtünk a Mulholland drive-ra, ahol olyan hírességek laknak, mint Jack Nicholson, meg Anette Bening,
és ahonnan tökéletesen látszik LA nem túl impresszív belvárosa.
Szegény gazdagok, ilyen kis kulipintyókban laknak, amiket hiába védenek kamerákkal és óriás kerítésekkel, az élelmes Hollywood Tours feliratú buszok idegenvezetői mindegyikről tudni vélik, ki lakik bennük, és szerény díjazásért el is viszik a tuti leskelődő pontokra a nagyérdeműt.
A Mullholland drive után mi más jöhetett, mint Beverly Hills.
No, ez tényleg nem rossz környék :)
Minden fűszál, minden virág a helyén volt,
bár ugye ez a rend nem az ott lakók kezét dicséri.
Kis Hyundai-unkkal egy csöppet sem ríttunk ki a Porsche-k és Mercedesek közül.
Nem tudtuk eldönteni, hogy a tábla aktív védőrendszerre, vagy fegyveres őrökre utal-e... itt mind a kettő lehet ugyanis :)
Miután stílusosan a Sunset Boulevard-on beautóztunk a naplementébe, eltettük magunkat holnapra.
A másnapot pedig Malibunak szántuk.
Sétáltunk az óceán partján,
néztük a horgászokat és
a szörfösöket,
és ámuldoztunk a gyönyörűbbnél gyönyörűbb
Thunderbird-ökön.
A helyi híres halasozóban ebédeltünk,
miközben kormoránok húztak el a fejünk felett.
Sőt, a végén még egy rövid túra is belefért a Canyonok között, ami Kisgyuri első túrája volt, juhúú!
Ennyi láttunk kb. a bő három napban... Már ez magában is jó volt, és még, extra bónuszként kisfiúnk south bendi idő szerint aludt, úgyhogy a papájának és nekem volt néhány nyugodtan eltöltött, beszélgetős esténk, ami miatt már megérte az egész!
Legközelebb haza kalandozunk, reszkessetek!!!! :)
No comments:
Post a Comment