Mikor még csak vártuk a kisfiúnkat, mindenki azzal rémisztgetett minket, hogy ha majd megszületik, soha többet semmire nem lesz időnk. És tényleg, eltűntek a heverészős, internetezős, közösen dolgozgatós estéink, helyette egy hasfájós kisfiút cipelgetünk a vállunkon, miközben megpróbálunk vacsorázni is, ámde a pionyírkodás nem állt le! A hétvégeken Gyuri már három adag sört főzött le, mondván, ki tudja, mikor lesz rá ideje, úgyhogy mindenhol búzasörök és Kölsch-ök forrnak a lakásban és a garázsban. Készítettünk mozzarellát és túrót is, csak ezekről nem készült kép. A kolbászunk viszont fenomenális lett, úgyhogy csináltunk gyorsan belőle egy újabb nagy adagot:
 |
| Sajnos több nap, mint kolbász, |
 |
| de hátha kihúzza szeptemberig. |
Legújabb projektünk pedig a camembert készítés:
 |
| Ezek a sajtkezdemények vidáman penészednek a pincében, szorítsatok, hogy jól sikerüljenek! |
Most viszont sír a kisfiúnk, ezért septében befejezem ezt a post-ot, és rohanok.
No comments:
Post a Comment