Oposszum

Február 15-én leszedtük a karácsonyfát :) Nem siettük el, de szerettük volna, hogy a fiúnk is "lássa" még, meg a szívünkhöz nőtt, úgyhogy nehéz volt megválni tőle. A terv az, hogy majd a nyáron madáretetőt csinálunk a fájából - már, ha lesz egyáltalán idén nyár, sóhaj, sóhaj. Miközben szedegettük le a díszeket, egyszer csak kinézek az ablakon, és mit látok: egy oposszumot! Fényes nappal! Biztos a napsütés csalogatta ki, vagy talán az éhség, mert elvileg éjszakai állat. Még arról nevezetes, hogy Észak-Amerika egyetlen erszényese, és, hogy az idők kezdete óta nem változott a génállománya, egyike a legősibb állatkáknak. 

Mint kiderült, a teraszunk alatt lakik, legalábbis oda húzódott be a photo session végén. 

Gülüszemű kicsi szőrös állat.

Sajnos nem él sokáig, csak úgy két évig,

és mivel csupasz a farka, a lába meg a füle,

kész csoda, hogy kibírja az indiánai telet.

Igazán örülünk, hogy egy újabb állatkával gyarapodott mini-állatkertünk, és alig várjuk, hogy a kisfiúnk végre akkora legyen, hogy neki mutogathassuk a mókuskákat, mosómacikat, harkályokat és kardinálisokat az ablakból. 

Apropó, ha már témánál vagyunk: ha bármelyik olvasónk ismer olyan trükköket, amivel egy hasfájós kéthetest el lehet altatni, ne hezitáljon, írjon nekünk azonnal - és ez most nem vicc. Köszönettel, egy igen nyúzott, és némileg kétségbeesett anyuka.