Ma kéthetes kisfiúnk két napja megkapta élete első, neki címzett levelét. Amerikai állampolgárként (hoppá!) kipostázták a társadalombiztosítási kártyáját. Ezzel lehet az USA-ban munkát vállalni, úgyhogy megnyugodtam, van, ki eltartsa öreg szüleit. :)
Tegnap pedig a kórházi nővérkéktől kaptunk levelet, nagyon helyes dolog tőlük - mivel egy kicsit tovább élveztük a vendégszeretetüket, mint szokásos, a végén kaptak tőlünk egy kis csokit, mert tényleg igen jófejek voltak. És most megköszönték, minden nővérke írt külön, akivel többet találkoztunk.
Mindennapjaink jellemzésére pedig hadd idézzem Gyurit (az idősebbiket), aki tegnap reggel ezzel a bon mot-val búcsúzott tőlem munkába indulván: "Gyermekünk születése a nagy egalizátor az életünkben, mely rádöbbent, hogy nem Kant, Shakespeare, vagy a mérnöki tudományok körül forog a világ, hanem az anyagcsere körül." No comments :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment