IKV

Emlékeztek az IKV-re? Nekünk szerencsére nem volt sok dolgunk velük, de azért még így is emlékszem rájuk - mindig úgy képzeltem, hogy az Égigérő fűben ők a hivatal, ahol el kell intézni a füvesítést.  

No, most megkaptuk a helyi IKV-t a nyakunkra.Történt ugyanis, hogy az Egyetem, aki a házunk tulajdonosa, kiadta az összes ingatlan házkezelését a Bradley Housing-nak, amiről elég annyit tudni, hogy GONOSZAK. (Angolul még jobb: They are EVIL!) Sőt, lehet, hogy maga a Sátán igazgatja őket, vagy legalábbis ő sugalmazza az üzleti megoldásaikat. 

Már tavaly is többször morogtunk miattuk, mert teljes mértékben semmibe veszik az ember privátszféráját, és csak úgy jönnek-mennek, amikor nekik tetszik, benéznek minden szekrénybe, rugdossák a szoruló ajtókat, nem egy kellemes társaság. Idén azonban tényleg kihúzták a gyufát. Először is, az újonnan bevezetett, nem opcionális, kertészeti szolgáltatásaikra hivatkozva (ami kb. abból áll, hogy kéthetente lenyírják a füvet, vele együtt a liliomaimat, a tulipánokat, a garázs szélét, meg amit még találnak) megemelték a lakbérünk, ami persze, mondjuk new yorki mércével még így is alacsony, de ez ugye nem New York, sőt... :) Próbáltunk tiltakozni, mondván, hogy inkább veszünk egy fűnyírógépet 150 dollárért, és lenyírjuk mi a füvet, így akkor talán a virágaim is megmaradnának, de tudatták velünk, hogy orrunk tőle káposztás, örüljünk, hogy ilyen jó helyen lakunk, ahogy Jhonny barátom szokta mondani: location, location, location, no ezt kell megfizetnünk. 

És ugyebár ebben nekik van igazuk. A helyzet az, hogy kb. az összes üres ingatlan az övék a környékünkön, és innen 5 perc biciklivel az egyetem, 5 perc biciklivel a Martin's szupermarket, nem kell autóval járnunk, vagy két autót tartanunk, hogy mind a ketten eljussunk A-ból, B-be, úgyhogy persze, maradunk, és befogjuk a szánk. 

Azért most mégis kezd betelni a pohár - Bradley-éknél ugyanis tökéletesen működik a kontraszelekció - a létra alján, egyszerű szerelő szakiként áll a bácsi, aki hiperaranyos, fejből idézi a Julius Caesart, és bármikor elbeszélget velem a Shakespeare Behind Bars című dokumentumfilmről. Az ő főnöke azonban egy semmihez nem értő bunkó, aki Gyurit egyre inkább a Nagy Lebowski főgonoszára emlékezteti, és aki tegnap eljött, mert már két hete mindig eldugul a WC-nk, és kezdtük feladni a harcot, fogta a mi sósavas dobozunkat, az egész tartalmát belezúdította a WC-be, ami azóta lehúzhatatlan, majd, mint aki  jól végezte a dolgát, távozott. Ma reggel, miután telefonon jeleztük, hogy ez nem megoldás, elküldte az egyik vizesnyolcas alattvalóját, aki megtalálta a derítőnket, megígérte, hogy majd esetleg egyszer, talán ma, talán máskor kijönnek kipucolni, és ezzel ő is elhúzott. 

A múltkori, vizes-siránkozós posztomra egy anonimitást kérő fiatalember, nagyon helyesen megjegyezte, hogy örüljünk, hogy szivattyúzzuk a vizet, mert legalább zöldek vagyunk, és nem bántjuk a környezetet. Párhuzamként azt hozta fel, hogy ez olyan, mint Toyota Priust vezetni, ami lehet, hogy máshogy gyorsul, mint egy Porsche, de hosszú távon jobb a világnak. Majd, ha elfogynak az emberiség erőforrásai, mindenki a mi példánkat követi, és a mi mércénk lesz A Mérce, South Bend pedig a világ első városa. I stand corrected, ez így mind igaz. :) De nem lehetne, hogy a házunk ne Toyota Prius legyen, hanem egy távolsági busz, az út elején, amikor még működik a WC? Bitte...