Az úgy volt, hogy vettünk egy járókát. Az ebay-en. Egy vintage járókát. Amiért el kellett mennünk Michiganbe. A világ végére. Egy nagyon gazdag, nagyon ellenszenves amerikai családhoz, akik kb. annyira voltak velünk kedvesek, mintha kéregetni mentünk volna hozzájuk, és nem három órát autóztunk volna azért, hogy elszállítsuk a dög drágáért megvett járókájukat. Grrr, grrrrr, grrrrr.... Szóval, ezzel kezdődött.
Szerencsére azonban - 1. ritkán van dolgunk ilyen felfuvalkodott hólyagokkal, akik egy órányi (!) intervallumot adnak meg két héten belül, mikor ráérnek, de nem bírják feladni a járókájukat a postán, 2. az út oda gyönyörű volt, őszi színekbe borult michigani lankákon vezetett át, 3. a hétvége többi része pedig tökéletesre sikeredett!
 |
| Grand Rapids egy olyan városka, mint amilyen South Bend lehetne, ha nem rombolják le a hatvanas években. Csak itt nem az autóipar, hanem a bútoripar mágnásai éltek, pl. a fém vállfa és a porszívó feltalálója! |
 |
| Van egy miniatűr indusztriális belvárosa, amiben persze helyet kapott egy hatalmas szabadkőműves szentély, |
 |
| meg néhány ipar épület, amiben most söröző, |
 |
| meg étterem üzemel. |
 |
| Különlegessége viszont a Heritage Hill, ami a helyi polgárság lakóhelye volt, és amiért a helyiek a hetvenes években összefogtak, hogy megmentsék - mert persze ennek helyére is modern condókat terveztek, grrrr... |
 |
| Több órát eltöltöttünk itt sétálva, és megkíméllek Titeket az összes fotótól, de |
 |
| higgyétek el, hogy szinte minden ház megörökítésre érdemes volt. |
 |
| Szomorú elképzelni, hogy mindezt ledózerolták volna, |
 |
| Mindig ilyen házról álmodoztam! (Bár meg vagyok győződve, hogy aki ilyenben lakik, az rabszolgákat is tart, úgyhogy talán mégsem kellene :)) |
 |
| Gyönyörű időnk volt! |
 |
| Az itteniek azt mesélték, hogy mikor elkezdtek beköltözni a környékre a hetvenes-nyolcvanas években, minden ház romokban volt, |
 |
| és olyan rossz volt a közbiztonság, hogy puskával a párnájuk alatt aludtak. |
 |
| Fura ezt most elhinni, mikor minden ilyen tipp-topp, |
 |
| és békés. |
 |
| Ezt a házat Frank Lloyd Wright egyik tanítványa tervezte. |
 |
| Ez pedig természetesen már maga a mester műve :) |
 |
| A nyolcvanas évekig valami gazdag emberé volt, aki teljesen átalakította, |
 |
| úgyhogy kb. mindent restaurálniuk kellett a helyieknek, akik hihetetlenül jófejek voltak, mikor körbevezettek minket. |
 |
| A nappali igazán gyönyörű, bár, elmondások szerint, egy jégverem, mert kifűthetetlen. |
 |
| Pedig ide jó lenne odakucorodni, olvasni. |
 |
| A szőnyegeket is újraszőtték, az eredeti tervek alapján. |
 |
| Az ebédlő hasonló az oak parki házéhoz. (most nem találom a blog linket, de voltunk ott többször is :)) |
 |
| Van benne falba szerelt porszívó is! |
 |
| A fürdőszobáját pedig, úgy, ahogy van, elfogadnám! |
 |
| Na jó, ezt is :) |
 |
| Az órás vezetés után, amit a kisbaba is nagyon élvezett, folytattuk utunkat, és |
 |
| kinéztünk még néhány házat, amit megvennénk :) |
 |
| Illetve eldöntöttük, hogy majd egyszer nekünk is lesz torony a házunkon... már, ha lesz házunk is... |
 |
| és réz levelesládánk is lesz. |
 |
| Kora délután intettünk búcsút Heritage Hillnek, és meglepve tapasztaltuk, hogy |
 |
| Grand Rapids belvárosa egy pszichedelikus látomás darabkáival keveredik. |
 |
| Na, mit mondtam? |
 |
| Végül vettünk egy mély lélegzetet, és elindultunk haza. Azzal a felkiáltással, hogy ide még visszajövünk! |
2 comments:
Nem csodálom, hogy szívesen visszamennétek, gyönyörű helynek tűnik. Ez a Heritage Hill azért, nyugtass meg, a gazdagoké? Mármint fura lenne hallani, hogy egy egyszerű munkavállaló ilyen épületeket fenn tud tartani. Vagy mégis, mert Jaggernek igaza van, hogy Amerikában a pénz? Ugye, nem?
A másik pedig, hogy miként jutottatok be a házba? Gondolom, nem a járókás család vezetett körbe jutalomból.
Szuper hely, örülök, hogy ilyen jó helyen utazgattok! És aképek pedig zseniálisak.
Hahó! A következő információval szolgálhatok - a website szerint anno a házaknak a középosztálybeliek voltak a tulajdonosai - igen, a gyárosok, de az orvosok, ügyvédek, tanárok is. Most egyébként egy csomó ember, aki ott lakik olyan fazon, mint te meg én, mert a hetvenes években ezek a házak "fixer-upper"-ök voltak, azaz romok, és fillérekért vesztegették őket. A Frank Lloyd Wright házat egy, a lakókból álló alapítvány újította fel és mutatja be - minket egy kedves gimnáziumi tanárnéni vezetett körbe, önkéntesként - a látogatás ingyenes, de vettem egy könyvet, hogy támogassam őket :) No de, a tanárnéni mesélte, hogy a követelmény csak az volt, hogy a homlokzat az eredeti legyen, belül úgy alakították a házakat, ahogy jól esett - és mondta, hogy ő is, meg a húga is (aki elmondása szerint egy tornyos házban lakik, hoppá!, és aki ugyancsak tanár) a legtöbb dolgot saját kezűleg, kalákában újított fel. Most mondjuk, gondolom, mivel azóta ez lett az elit környék, mélyen kell a pénztárcájába nyúlni annak, aki ide akar költözni.
Post a Comment