Őszi kirándulások

Arról már többször írtam, hogy az ősz itt gyönyörű. Most megkésve bár, de elmesélem, a tök-keresgetésen kívül mit csináltunk az idén, hogy kiélvezzük. Azzal kell kezdenem, hogy bár Gyurinak korán vissza kellett jönnie, én október elejéig otthon voltam Bubuval, és nagyon jól éreztük magunkat. Mikor visszajöttünk, itt már minden gyönyörű színes volt,

úgyhogy rengeteget sétáltunk a campuson,

elmentünk a Trumpets under the dome eseményekre,

amiken az egyetemi marching band először a főépület kupolája alatt, majd a campuson végigmasírozva eljátssza az összes notre dame-i indulót,

a notre dame-i ladykkel kirándultunk a szomszéd városba, Elkhartba, és megnéztük a botanikus kertet,

elk-hart, get it, right?

mivel itt volt Gyuri egyik német kollégája, Grazhvi, elvittük a dűnékhez,

és New Buffaloba is.

A dűnéken találkoztunk néhány helyi nevezetességgel is, de pillánk se rebbent:

No meg rengeteget játszottunk az udvarunkon

a hatalmas avarban.

(Ennél az utolsó képnél megállok egy pillanatra... Nincs rajta semmi különös, mégis, mikor a napokban a "kezembe került", igen meghatódtam, mert mégis rajta van minden, az egész itteni életünk, aminek lassan vége lesz: a kicsi ház, Bubu, Gyuri (aki fotózta, és akinek a biciklije ott a kép sarkában),  a nyitott garázs, amibe éppen betettük a babakocsit, hiszen a campuson sétáltunk, és hazahoztuk Papát - annyi kicsi dolog, amit mi most napi rutinnak ismerünk, és ami mind eltűnik majd nemsokára. Igen vágyunk hazamenni, de azért olyan jó lenne, ha erre Bubu is emlékezne, és mindez nem tűnne el nyomtalanul...)

De onwards and upwards!

Azért nem ültünk mindig otthon ám! November elején Saugatuckba kirándultunk,

ami igen kedves helyünk

 

 - egy kis ékszerdoboz városka a Kalamazoo folyó és a Michigan-tó találkozásánál.

 

Gyuri még mikor hűvösebbre fordult az idő, akkor egyszer elment a Michigan-tóhoz dűnét mászni, immáron két német barátunkkal, 

akiket aztán elvittünk

az elkharti

vasútmúzeumba

is.

Elkhart most is ugyanolyan kihalt volt, mint legutóbb,

de mi nagyon jól szórakoztunk - most odafigyeltünk a gyerekes programokra is, és kiderült, hogy itt is van persze Thomas, sőt rá is lehet ülni! Ez volt Bubu első múzeumélménye, amit hónapokig emlegetett, jó kezdet, szerintem.
November nagy kalandja aztán egy hosszabb út volt - elrepültünkNew Orleansba, ahol Gyurinak volt meetingje, mi pedig hozzácsapódtunk :)  - de erről majd külön postban mesélek.