Motor City

Ehhez a posthoz hallgassatok egy kis Eminemet (Lose Yourself-et, pl.), és ne Kid Rockot, a város másik 'nagy' szülöttjét :) Köszönöm!

Miután sétáltunk egyet Ann Arborban, bevágódtunk az autóba, és irány Detroit. Nem szégyen bevallani, mert szerintem a város mostanság leginkább ebből él, nekünk is az volt a tervünk, hogy katasztrófa turistaként majd hüledezünk egyet a széthulló épületeken, mindent szépen lefotózunk, majd a biztonságos belvárosban megvacsorázunk, és majd harminc év múlva, mikor Detroit újra fellendül, elmeséljük a fiainknak, hogy mi még láttuk romjaiban is. Hogy a detroiti kalandunk egy kicsit másként alakult, az azt mutatja, hogy ugye, aki tűzzel játszik... De haladjunk sorjában.

Először, mint, az előtte parkoló autók mutatták, egyébként kb. mindegyik turista, megnéztük a volt vasútállomást,

ami még romjaiban is impozáns emléke az autógyártás volt fellegvárának. Most már szögesdrót őrzi a fémtolvajoktól, és sasok ülnek kiugró részein.

Mellette pedig omladozik a város.

Összegraffitizett házak, bezárt üzletek, és rengeteg, az utcákat rovó munkanélküli fogadják az ide látogatót.

Ami azért is szívszorító, mert ez tényleg szép város lehetett valaha.

A belváros egyes részein, amik kezdenek magukra találni,

még tisztán látszik ez.

A baseball stadion környéke kimondottan kellemes vidék, pl.

És még a Fox is működik vele szemben, ahogy azt az Eminem klip is tanúsítja.

Itt még mi is vidáman vigyorgunk :)

De néhány utcával lejjebb minden második ház

a város pusztulásáról regél.

Néhol ugyan mementók mutatják, hogy valaha boldog családok laktak itt,

 

de ami maradt, azok csak az összedőlő házak,

és az elhagyott középületek.

Nem hiába motor city, még a billboardok is az autók veszélyeire hívják fel a figyelmet :)

Éppen a fenti képet fotóztam, mikor detroiti kalandunk meglepő fordulatot vett. Történt ugyanis, hogy a barátunknak nagyon kellett pisilnie. Azonban, mivel észrevétlenül kiautóztunk a biztonságos zónából, minden benzinkút és Burger King WC-je zárva volt, mert persze ki akarja, hogy hajléktalanok, és drogosok verjenek tanyát a mellékhelyiségében. Éppen egy kiégett utca szélén próbálkoztunk egy gyorsétteremmel, sikertelenül, mikor a barátunk elhatározta, végül is, megesik az ilyen, bemegy két ház közé a sövényhez, és pisil egyet. Mi az autóban várakoztunk rá. Mikor öt perc elteltével sem jött, elkezdtünk aggódni. Halk szavú tudós emberről beszélünk, aki ugyan sportos, de közel sem ijesztő figura, azt hittük, valamelyik helyi arc megtámadta. Utána is küldtem saját, bőrdzsekijében és bakancsában sokkal határozottabbnak tűnő férjem, derítse ki meg, mi történt. Ő rögtön látta, hogy a sarkon egy rendőrautó áll, el is indult feléje, hogy a segítségüket kérje. Mikor az autójukhoz közeledett, egy üvöltöző rendőr visszaparancsolta, és ekkor vettük észre, hogy a barátunk megbilincselve áll a rendőrautó mellett.
Jó pár percbe tellett, mire elengedték, és az elmondásából rögtön kiderült, hogy itt bizony egy súlyos rendőri túlkapásról volt szó, ami mellesleg eléggé belevilágít Amerika soha ki nem mondott, sőt agyonhallgatott gazdasági megosztottságába is. Történt ugyanis, hogy a rendőrök a barátunk után mentek, és az egyikük rögtön lefogta, mondván, hogy Michigan államban nem szabad nyilvános helyen vizelni. Ő hiába magyarázta, hogy ez nem közterület, hanem egy kiégett ház előkertje, és, hogy több helyen próbálkoztunk, de sehol nem volt nyitott WC, amint elhangzott, hogy a barátunk Ann Arborban egyetemi tanár. a rendőr begőzölt, ekkor került elő a bilincs is, és a börtönnel való fenyegetőzés. A rendőr, akit kollégái ekkor már magukra hagytak, magából kikelve ordibált a haverunkkal, mondván, hogy ha ő Ann Arborban könnyítene magán az utcán, ahhoz mit szólna. Elég egyértelmű volt, hogy nem vele van baja, csak ennek az esetnek a kapcsán tört felszínre mindaz a kisebbségi érzés, és igazságtalanság, ami gondolom, egy ilyen borzalmasan szegény környéken dolgozó rendőrben felgyűlik, mikor egy tőle egy órányira, de egy gazdagabb városban, jóval jobb körülmények között élő értelmiségivel találkozik.
Mindenesetre a mi esténkre egy kicsit rányomta a bélyegét ez a találkozás. Mert van valami az amerikai rendőrségben, ami nyomasztóvá teszi őket. Gyuri már a chicagói maratonnál is szóvá tette, hogy zavarja a rengeteg pisztolyos, de tényleg, ez a csak az erőszak nyelvén való érintkezés, ez nekünk egy olyan világ, amit nem tudunk jól dekódolni.

Itt a tényállás: Kiégett épület melletti vizelés. (Az már csak hab a tortán, hogy a barátunk nem is tudott pisilni, a végén egy Wendy's-t sikerült találnunk, ahol megoldódott a gond.)

Ezt csak az incidens után láttuk... hmm...

Aztán, kicsit ziláltan, de folytattuk az utunkat: ez egy bedeszkázott könyvtár,

Ez pedig már a belváros,

aminek közepén, gonosz pókként terpeszkedik a General Motort épülete. Azért mondom, hogy gonosz, mert ugye, bár bukása a város összeomlásának egyik fő oka, a GM nem Detroitba van bejelentve, nem a városnak adózik, így az állam által megtámogatott fellendülése sem hajt sok hasznot az itt élőknek.

A túlpart már Kanada.

Rózsaszín pók :)

Az estét aztán a Görög Negyedben fejeztük be egy szuper burger étteremben, ahol próbáltunk lelket önteni összeomlott barátunkba. Szerencsére nagyobb baj nem történt, de ez a kalandunk azért megmutatta, az emberi nyomorúság nem Disneyland-látványosság. Komolyan el is szégyelltem magam. Ezen kívül arra is rá kellett újfent döbbennem, hogy azért ebben az országban még mindig tanácstalan turisták vagyunk, és nincs semmi "street cred"-ünk. Pffff....